Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)
4. FÖLD- ÉS TERÜLETMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁG-JELÖLÉS
4.2.24.7. Hold, régi. A jelző helyességében és korabeli használatában bizonytalan vagyok, mert csak közvetve ismerem ezt. Gyárfás közli a Jászkunság redempciós (1745) mértékeinek ismertetésénél, hogy Jászladányban "egy gyalog föld 12 régi hold, avagy 56 cat. hold és 206 rj 0 ", 1012 amiből 1 régi hold=7484 bécsi négyszögöl. A holdnak olyan rendkívüli nagysága ez, amely kivételesen sem fordul elő. A legnagyobb a Körös megyei külterületi hold 4800 nöles nagysága (ld. 4.2.24.1.31.). így kételkedni kényszerülök már nemcsak a jelző, hanem a többi adat helyességében is. Lehet, hogy nem is holdról van szó, és téves lehet a számadat is. Például ha nem 12, hanem 42 régi hold (könnyen adódó elírási lehetőség, illetve a nyomda ördöge) ez, akkor a régi hold csak 2138 nöl, ami más tájon már nem kivételes (ld. 4.2.24.1.20.), amellett megközelíti a királyi hold nagyságát (ld. 4.2.24.3.). Az is kétségtelen, hogy a Jászkunságban nemcsak sajátos mértékek voltak, hanem azoknak sajátos, sokszor igen magas értékű nagysága is (ld. 4.4.), pl. az idézett gyalog föld is: 32,3 ha (ld. 4.2.23.).Teljesen lehetetlennek tehát nem ítélhetem a nagyságot, de kételkedve írom le: 1 régi hold=7484 nöl?=2,69 ha? mint kivételes helyi hold. 4.2.24.8. Hold, összefoglalás. Az általános hold összefoglalójában mondottakat (ld. 4.2.24.1.31.) summázva a hat jelzős hold adatával kell a mondandót még kiegészíteni, és ismételten figyelmeztetni az adattartomány korlátozott és egyenetlenül korlátozott voltára. A hold tehát országosan és általánosan, vagyis a művelési ágtól függetlenül dívó, gyakrabban természetesen a szántónál használt mérték volt. Nagyságát tekintve (az alegységgel együtt) 562—7484 szélső, 600—2000 közép- és 1000—1800 nöl gyakoribb középértéken belül (az általános hold 30 konkrét és 9 becsült nagyságához hozzávéve az alegységek — jelzős holdak — 2 új nagyságát —• ha az egyik bizonytalan is) összesen 41 nagyságban változott. Ezek két csoportra oszthatók. Az egyik az országos — és hozzátehetjük — hivatalos nagyság: az 1100,1200,1300, 1600 és 2347 nöl, vagyis 36,0, 40,0, 43,2, 57,5 és 84,4 ár (tehát az úrbéri = magyar, a katasztrális és a királyi hold), a többi nagyság a másik csoportba tartozó helyi holdaké; többségük sajátos nagyságnak is nevezhető, s majd mindegyik művelési ágnál találkozunk velük, részletesen az általános hold szemléjénél láthattuk (ld. 4.2.24.1.31.). A helyi holdaknál azonban figyelembe kell venni ezeknek nem jelentkező (mert már sokszor eltűnt), a hold—négyszögöl viszonynál tárgyalt helyi szélső értékeit is, amelyeknél a legnagyobb eltérés —600 +1600 nöl, a legkisebb pedig -40 +0 ,illetve -0 +20 nöl volt (ld. 4.2.24.1.20.). Vagyis ez a 36 nagyság a leggyakoribb, ezek mindegyike a valóságban helyenként külön-külön a fenti határok között változhatott. Megjegyzendő, hogy a külföldi holdak közül konkrét nagyságban csak keveset ismerünk — 34,18—56,03 ár között változnak 1013 —, így a hazai holdak nagyságát ezekhez nem hasonlíthatjuk. A holdak alakjáról az oldalviszony tájékoztathat. Az országos-hivatalos holdak közül elvi etalonja csak a királyi és a katasztrális holdnak volt, ez mindkettőnél 1:6, de csak a királyi volt tételesen meghatározott. Az úrbéri=magyar holdnak nem volt, nem lehetett elvi etalonja, mert három is kellett volna, mindegyik 21 Bogdán 321
