Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)

4. FÖLD- ÉS TERÜLETMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁG-JELÖLÉS

nagysághoz egy. A helyinek nevezhető holdak közül néhánynak ismerjük az oldalviszonyát: 1:2,0 — 1:4,5 — 1:7,7 — 1:12,0 — 1:12,5 — 1:13,3 (ld. 4.2.24.1.31.), tehát a holdak alakja a szabályos téglalaptól a hosszú csíkig változhatott, azt mindig a helyi adottságok határozták meg. Végezetül: a hold egyike legősibb földmértékeinknek, s nálunk egyúttal a legtovább élő, a történeti földmértékek egyetlen túlélője, amelynek használatát egy évszázaddal a méterrendszer bevezetése után szüntették meg, de a köztudat még mindig holdban — és négyszögölben — gondolkodik. 4.2.25. HORDÓ 4.2.25.1. Általában. Bortároló eszközből lett esetenként űrmérték, s ezen, illetve a termésmennyiségen keresztül a szőlő egyik — és kivételesen a kert — földmértéke (csak e szempontból foglalkozom vele), de a szőlőnél sem egyformán, a források utalnak is erre. „Mikor ideje vagyon, ... meg terem ... hordó bor",

1014 „mikor Isten termest adia, megh terem ... hordó bor",

1015 írják feltételesen is „ha termőre fordul az esztendő, plus, minus ... hordó bor teremhet",

1016 de ki is mondják: „ha io termese vagyon megh terem ... hordó bort",

1017 vagy közepes terméssel számolnak,

1018 de az sem ritka, hogy jó, közepes és rossz terméssel határoznak.

1019 A latin forrásokban a magyar hordó megfelelője: vas

1020 vagy vasa.

1021 A hazai latin szótáraink közül csak Mártonnál szerepel (s mindkét alakkal) a hordó jelentés, a többinél csak az általános: edény. Németül Faß, ritkábban található. Első előfordulását mint földmértéket Torna 1621. évi összeírásából ismerem.

1022 Leginkább önmagában dívott, de használták más mértékekkel is, leggyakrabban a kapással (ld. 4.2.29.). Lehet, hogy a tokaji hordó típusa azon a tájon az átlaggal (ld. 4.2.3.) és a puttonnyal (ld. 4.2.66.) a bormértékrendszer léte, illetve egyik illeszkedő esetében földmértékrendszer alkotott (ld. 2.2.6.2.2.1.3.). Tájjellegű mértéknek nevezhetjük, mert csak az ország északi-északkeleti részén éltek vele. Legtöbb adatom — érthetően — Zemplén, majd Abaúj és Ung megyei. A sok adatot nem sorolom fel, mert a nagyság megállapításához nem adnak segítséget, csupán dokumentációnak közlök minden megyéből egyet-egyet, területi rendben. Valamennyi forrása összeírás, ezt nem írom ismételten. Nyitra, 1736;

1023 Felsőozor (Trencsén), 1711;

1024 Szentkereszt (Liptó), 1689;

1025 Somosújfalu (Nógrád), 1798 ;

1026 Balog (Gömör), 1673 ;

1027 Kecer (Sáros), 1674 ;

1028 Komjáti (Torna), 1670;

1029 Diósgyőr (Borsod), 1703;

1030 Büd (Szabolcs), 1714;

1031 Beitek (Szatmár), 1713 ;

1032 Gombos (Abaúj), 1739 ;

1033 Tokaj (Zemplén), 1764 ;

1034 Ungvár, 1711;

1035 Munkács (Bereg), 1645.

1036 Nagyságát az alábbi mértékviszonyok segítségével próbálhatjuk meghatározni. 4.2.25.1.1. Hordó — kapás. Tarcal (Zemplén) 1683. évi leltára szerint a szőlőnél 1 hordó = 1,1—2,6, átlag 1,8, gyakoriságban 1,5 kapás.

1037 Zemplénben a 16—19. században 1 kapás átlag 200 nöl volt (ld. 4.2.29.1.14.), ezzel számolva 1 hordó 220 és 520 szélső értékkel átlag 360, gyakoriságban 300 nöl lenne. Szentmiklós