Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)
4. FÖLD- ÉS TERÜLETMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁG-JELÖLÉS
mológiai szótárunk azonban így nem különböztet meg, de az erdélyi szótörténeti tár már igen. Sok példát felsorol, közülök a lényeget érintőt említeném: az egy barázdán lévőséget, vagyis a tőszomszédságot, akár szántó, akár szőlő az a föld. A 16. századtól a 18. századig idéz erre példákat. 90 Én nem idézem ezeket, de hogy Erdélyen kívül is dívott, két példát hozzáteszek: Nagyruskán (Zemplén) 1741-ben van egy barázdán a szántó, 91 1785-ben Vásárhelyen (Csongrád) a szőlő van „barázdás szomszédságban". 92 Itt jegyzem meg, hogy az előző korszakban az egy barázdán lévőséget, a barázda mezsgye jelentését még nem ismerve, tévesen magyaráztam. 93 A mezsgye jelentésből származik a barázda másik közös jelentése: a mezsgyének bizonyos szélessége van, azon járnak a szomszédok, tehát út. Ez inkább a szőlőnél dívik — még a 19—20. század fordulóján is, pl. Kecskeméten 94 —, közelebbről ott foglalkozom vele. A szántónál az előző korszakból 95 élt tovább, amikor is a barázda az ekés művelés egysége; az előkészítő munkából származó mértéke lett a szántónak, de csak kivételesen. Az előző korszakban szereplő területek közül csupán Debrecenre találtam adatot, azt is csak a 17. század elejéről. Mintha megszűnt volna a használata. Egy 1605. évi tanúkihallgatás alkalmával a debreceni polgárok, többek között, arról adnak felvilágosítást, hogy mekkora egy hold területe. Különbözően nyilatkoznak, az egyik 120, a másik 100, a harmadik 50, a negyedik 40 „kerülésnek vagy barázdának" mondta. 96 Vegyük előbb a terminológiát. Az adat szerint a kerülés azonos jelentésű a barázdával, illetve fordítva. Etimológiai szótárunk erről nem tud, szinonimaszótárunk, tájszótárunk és az erdélyi szótár sem. Latin szótáraink, ahol a barázda egységesen sulcus — mint az iratokban is —, sem adnak segítséget, ahogyan a német szótáraink (Furche) sem. A problémát azonban szerencsére nem kell megoldanunk, mert a nagyságot a közölt viszonyszám alapján kalkulálhatjuk. A közöltek szerint ugyanis 1 barázda = 0,008, 0,01, 0,02, 0,025, átlag 0,016 hold. De milyen hold? A hold nagyságát Debrecenben csak 1828-tól ismerjük, amikor 1300 nöl volt (ld. 4.2.24.30.). Ha — más nem lévén — ezzel számolunk, akkor 1 barázda= 10,4—32,5 szélső értékkel, átlag 20,8 nöl. Az előző korszakból tudjuk azt, hogy Debrecen város 1581-ben megszabta: 1 hold csak 50 kerülés legyen, 97 így átlagosan 20,0 nöl. Mi tehát a helyzet? Előbb állapítsuk meg azt, ami nyilvánvaló: a debreceni polgárok mindegyike a saját gyakorlata alapján nyilatkozott, s ebből következnek a nagyságkülönbség magyarázatának lehetőségei. Az egyik szerint a földnek minőségkülönbsége indokolta, hogy rossz földből nagyobb a hold, mint a jóból. Erre már az előző korszakban is volt példa, a szélső érték nem háromszorozó, mint itt, hanem majd tízszerező volt. 98 E korszakban a földminőség nagyságmeghatározó szerepe még nagyobb lesz, s az úrbérrendezésnél hivatalos tényezővé válik; a földeket minőségi osztályba sorolják, s minőségromlással növekszik a hold nagysága (ld. 4.2.24.). A másik lehetőség az a már ismertetett ősi szokás (ld. 2.3.4.2.3.), hogy a településtől távolabb eső föld nagysága nagyobb volt a közelebb esőnél, mert azt fáradtságosabb, költségesebb volt megművelni. A harmadik magyarázatnál viszont azonos a
