Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)
4. FÖLD- ÉS TERÜLETMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁG-JELÖLÉS
horvát területen viszont növekedett az idők folyamán. Ez a tény pedig megfelel sok más, hasonló mértékegységnél tapasztalható változásoknak (ld. 4.2.8., 4.2.26., 4.2.29., 4,2.38., 4.2.48., 4.2.63., 4.2.86.). 4.2.2. ÁROK Már a korszak elején, 1618-ban 64 feltűnő, így lehetséges, hogy már az előző században, a kezelői munkából alakult egyik mértéke a szőlőnek. Az árok a két sor szőlőtőke közötti terület, lényegében a sortávolság (ld. 4.2.71., 4.2.78.), tehát szélességet jelöl, mert a sorok hossza — akkor és ott — megadott, megszabott és közismert volt. Egyes vidékeken másként is nevezték. Megmondja ezt Szentgyörgyi Antal 1622. évi végrendelete: királyhelmeci (Zemplén) szőlőjéről intézkedve kétfelé osztja, öt-öt „utat vagy árkot" adat mindegyik félnek. 65 Mivel azonban a vagylagos megnevezés kivételes, nem vontam össze a kettőt, az utat külön tárgyalom (ld. 4.2.82.), ahogyan a barázdát is (ld. 4.2.4.), mert ilyen neve is volt. Bizonyosan volt jelentősége a különböző elnevezésnek, esetleg kezeléstechnikai. Az árok a nevével mutatja, hogy a szőlő töltésével keletkezik; nyitás után is maradhat bakhát a tőkénél, tehát mélyedés is köztük. A sorok között itt közlekednek, érthető tehát az út elnevezés is. Lehetséges azonban az is, hogy egyes vidéken nem, vagy csak alacsonyan takarták a tőkéket, s a nyitás után egy szintbe került a talaj; lapossága adathatta az út elnevezést. A latin szövegben fossa, fossatum, 66 a németben Gruben 67 a neve. Latin és német szótáraink földmérték jelentését nem ismerik. Etimológiai szótárunk sem tartalmazza e magyar névnél, ami csak annak a következménye, hogy a szótár szerkesztői sajnálatos módon levéltári forrást csak kivételesen használtak. Az erdélyi szótörténeti tár viszont bőségesen használt levéltári forrást, de ott sem szerepel. Ebből viszont már arra következtethetünk, hogy Erdélyben nem is dívott ez a mérték. Az ország többi nagytájai közül a Felvidéken több helyen, így Abaúj, Bars, Gömör, Nyitra, Zemplén megyékben; a Dunántúlon Zalában találkoztam vele, S ez az előfordulás a kezeléstechnikai különbözőségére, illetve egyezésére utalhat. így mérték tehát a szőlőt — visszatérve az időrendhez — 1618-ban Prasincon és környékén (Nyitra), 68 1622-ben az említett Királyhelmecen (Zemplén), 1768-ban Dörgicsén (Zala), 69 1780-ban Rudabányán (Zemplén), 70 1787-ben Nagycsécsen (Abaúj), 71 1796-ban Stuben vidékén (Bars) 72 és a század végén az Erdőháton (Gömör). 73 Az árok nagyságára sajnos csak két adatom van, az egyik még közvetett is. 1618-ban Prasincon (Nyitra) a hegyvám 4 árok után negyed akó volt, 74 így 1 árok után 0,06 akó a vám, vagyis a kilenced; tehát 0,54 akó a termés. 1 akó nagysága a Felvidéken a 18—19. században átlagosan 57,0 nöl volt (ld. 4.2.1.), Más segítség nem lévén, ezzel kell számolnunk, tehát 1 árok 32,49 nöl lenne. A másik adatszerint Nagycsécsen (Abaúj) 1786-ban egy 168 árkos szőlő évi 60 akó termést adott, 75 •
