Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)
4. FÖLD- ÉS TERÜLETMÉRTÉKEK, TERÜLETNAGYSÁG-JELÖLÉS
mind a nagyság nem az akóra, hanem a másik mértékre jellemző, mert az sajátos, és éppen az egyedi előfordulás miatt nem szolgálhat általános összehasonlítást. Maradt tehát a szőlő közkeletű mértéke: a kapás és a négyszögöl, illetve a metrikus érték. Vizsgáljuk előbb a nagytájankénti helyzetet, most a becsültet is figyelembe véve. A Felvidéken 1 akó az 0,33—0,95 szélső érték mellett átlag 0,48 kapás, illetve 53,2—66,0 szélső értékkel átlag 56,5 négyszögöl, vagyis 1,4—2,3, átlag 2,0 ár. A Dunántúlon, Sopron egyik 4 kapás kivételes értéktől eltekintve 0,27—1,0 szélső értékkel átlag 0,63 kapás, illetve 21,0—80,0 szélső értékkel átlag 62,6 nöl, vagyis 1,7—2,9, átlag 1,9 ár. A Duna—Tisza vidékére csak egy borsodi adat van, amikor 1 akó az 1 kapás; nöl adat nincs. Erdélyben egy küküllővári egyedi 0,01 kapás kivételével 0,15—0,70 szélső értékkel átlag 0,40 kapás, illetve 1,15—39,0 szélső értékkel átlag 14,0 nöl, vagyis 0,04—1,4, átlag 0,5 ár. A horvát-szlavón területen 0,54—0,75 szélső értékkel átlag 0,46 kapás, illetve 91,0—100,0, átlag 93,0 nöl, vagyis 3,2—3,6, átlag 3,4 ár. Ha most nagyságrendben csoportosítjuk az adatokat, a Dunántúl és a horvát terület esetében a kapás és a nöl fordított rendet ad, ami annak a következménye, hogy a két nagytájon 1 kapás konkrét területe fordított nagyságrendű, s ez természetesen az akó viszonynál is jelentkezik. Meg kellene még vizsgálni azt, hogy az 1 akó mértékegységgel meghatározott szőlőterület tényleg 1 akó termést adott-e vagy — mint más mértékegységnél is, pl. éppen a kapásnál (ld. 4.2.29.) — módosult az eredeti nagyság, s az 1 akós szőlő már nem egy akó bort termett. A kérdésre nehéz válaszolni. Nyilvánvaló, hogy a termés sok tényező függvénye, még akkor is, ha mi is középtermésre méretezünk, mert az öregedést még mindig nem vettük figyelembe. Aztán: 1 akó tényleges űrtartalma térben és esetleg időben változó volt, s nagyságadataink esetében csak néhányáról tudjuk, milyen akó az. Tovább: viszonylag megbízható termésadatunk országosan csak a 19. század utolsó harmadából van. Nyilvánvalóan csak tájékozódási jelleggel kereshetünk választ a fenti kérdésre. A 19. század második feléből származó források alapján 1 m 2 szőlő országos átlagban 0,251 bortermést adott. 60 Ez a terület a szőlőtőkénél ismertetett adatok (ld. 4.2.79.) alapján országos átlagban 1,5 szőlőtőkének felel meg, így a termés is. Ezen egységgel számolva az előbbi nagytájankénti metrikus területi adatokat, következő az eredmény: a Felvidéken 50, 75; a Dunántúlon 47, 25; Erdélyben 12, 50; a horvát területen 85, 50; az egész átlagában pedig 49,0 l-t kapunk mint az 1 akóval méretezett szőlőterület bortermését, s ezeknek kellene 1 akó űrtartalmának megfelelniük. A Felvidéken, a Dunántúlon, sőt a horvát területen is 61 a pozsonyi akóval tájékozódhatunk, vagyis 54,31-rel, 62 erdélyi akó azonban ennél kb. V 5-del kisebb volt, 63 így kb. 43,441. Az eredmény az, hogy a Felvidéken 92, a Dunántúlon 87, Erdélyben 29, a horvát területen 157 (átlagosan pedig 92) százalék a fentiek szerint számított átlagtermés 1 akó űrtartalomra. Tehát a feltett kérdésre adandó válasz csak az lehet, hogy az 1 akó mint mértékegység nagysága területileg módosult, többségében csökkent — de különböző mértékben —, a
