Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)
3. HOSSZMÉRTÉKEK, TÁVOLSÁGJELÖLÉS
Az első egység a vonás (0,658 cm — 3 bécsi vonal), 16 vonás az 1 marok (10,53 cm — 4 bécsi hüvelyk) és 15 marok az 1 lómérték (158,04 cm). Számrendszere szerint kevert, de első tagjaival illeszkedik a bécsi rendszerhez. Alapegysége valószínűleg a vonás, amelyet vagy a vonal, vagy a hüvelyk, de inkább a kettő segítségével alkottak meg, ugyanis a tizenkettes rendszerhez kellett alkalmazkodni, így lett a viszony: 3 bécsi vonal az 1 vonás és 4 vonás az 1 bécsi hüvelyk. A mérnöki hosszmértékrendszernek több alrendszere van (táblázataikat ld. 2.2.6.2.1.1.4.). Az egyik az építő mértéké; nem sokban különbözik a bécsi általános rendszertől, abból alakult ki. Első tagja a hüvelyk (2,63 cm, azonos a bécsivel) 12 hüvelyk az 1 láb (31,6 cm, ez is azonos a bécsivel, 2 láb tesz 1 rőföt, néha lépésnek is nevezik (63,2 cm), 6 láb vagy 3 rőf az 1 öl (1,896 m, azonos a bécsivel), és 16 láb vagy 8 rőf tesz 1 rudat (5,056 m). Az általános rendszertől tehát csak annyiban tér el, hogy két új tagot illesztettek be, számrendje így kevert lett. Ez a rendszer azután a 18. század közepétől fokozatosan átvált a tízes alapú rendszerre. A másik a földmérő mértékrendszere, szintén az általános bécsi rendszerből, s ahhoz illeszkedve alakult ki, de nem egészen egységesen. Első tagja a hüvelyk, amely Vie mérnöki láb nagy (1,97 cm), 4 ilyen hüvelyk az 1 tenyér (7,9 cm), 16 mérnöki hüvelyk vagy 8 tenyér az 1 láb (31,6 cm, tehát azonos az általánossal), 2 láb az 1 rőf vagy közönséges lépés (63,2 cm, tehát az építőrendszer rőf ez, és a közönséges lépés), 2 rőf (lépés) az 1 kettőslépés (1,26 m), 1 1 / 2 kettőslépés az 1 földrőf vagy öl (1,896 m, tehát az általánossal azonos), 4 kettőslépés 1 rúd (5,056 m, így az építővel azonos) és 125 kettőslépés az 1 stádium (158,0 m, tehát lényegesen kisebb a ténylegesnél, mert a kettőslépés is kisebb a rómainál), közéjük beilleszkedik azonban kivételesen az arasz, ami 2 tenyér nagy (15,78 cm). Ez a rendszer is a 18. század közepétől vált át fokozatosan a tizes rendszerre. A tízes hosszmértékrendszer a bécsi általános rendszer Ölét vette alapul, eszerint számolt le (illetve fel). Az első tag a pont (0,189 mm), 10 pont az 1 vonal (1,896 mm), 10 vonal az 1 hüvelyk (1,896 cm), 10 hüvelyk 1 láb (18,96 cm), 10 láb az 1 rúd (1,896 m, tehát az általánossal azonos nagyság, az alap), amit később félrúdnak neveztek, s a rúd 20 láb nagyságú lett (3,792 cm). Az újoncmérték rendszere a 18. század derekán alakult ki az osztrák rendszerből, részint ahhoz illeszkedve, de kevert és az utolsó tagjában változó értékű rendszer, mint ez a vonatkozó táblázatból is (ld. 2.2.6.2.1.1.5.) látható. Első egysége a vonás (0,658 cm — 3 bécsi vonal), 4 vonás az 1 hüvelyk (2,634 cm, vagyis azonos az általános bécsi hüvelykkel), itt következik a változó tag, az újoncmérték: közkatonánál 1757—1806 között 63 hüvelyk (165,94 cm),1807—1866 között 62 hüvelyk (163,03 cm), 1867-től 59 hüvelyk (155,17 cm), a testőrnél pedig 68 hüvelyk (179,11 cm). Az alapegység tehát a hüvelyk, abból épült le-fel a rendszer. Az útmérték rendszere szintén az általános, illetve a műszaki osztrák rendszerből alakult ki, egységeinek alkalmazásával; sajátosnak csupán az utolsó tag nevezhető, mutatja ezt a vonatkozó táblázat (ld. 2.2.6.2.1.1.6.). Első tagja a bécsi láb (31,6 cm), 2 láb az 1 lépés (63,2 cm, tehát általános lépés),
