Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)
3. HOSSZMÉRTÉKEK, TÁVOLSÁGJELÖLÉS
3.3. TÁVOLSÁGJELÖLÉS Az előző korszak pontosságigénye, illetve igénytelensége e korszakban még jó ideig él tovább, tehát most is — ha már ritkábban is — követi azt a módszert, amely nem használ konkrét hosszmértéket, hanem másként, becsléssel, esetleg földmérték alkalmazásával, leginkább pedig igen ősi módon jelöl: valaminek a röppályájával, ameddig az a valami elér, az a távolság egysége. Ez a valami tulajdonképpen mindig fegyver, tehát hajítási és lőtávolságról van szó, vagyis a kor haditechnikájának is függvénye az így jelölhető távolság nagysága: úgy is fogalmazhatom : ennek fejlődésével párhuzamosan nőhet ez. Sajnálatos azonban, hogy a vonatkozó hadtörténeti irodalom 1069 a lőtávolság kérdésével egyáltalán nem foglalkozott. Részben érthető, számtalan tényező függvénye, közülük nem egy ismeretlen, így az is érthető, hogy Temesváry Ferenc fegyvertörténész kollégám, amikor megkértem, nem szívesen vállalkozott arra, hogy erre vonatkozó adatokat mondjon. Midőn itt is megköszönöm a szívességét, megismétlem a figyelmeztetését: a következőkben közölt adatok csupán becsült átlagok a 17—18. század eleje időszakra vonatkozóan. Úgy gondolom azonban, mégis segítséget ad nekünk: nagyságrendileg mindenképp eligazít. S hogy az egyes típusoknál az ismétlést megtakarítsam, most elöljáróban közlöm a fentieket, mint a vonatkozó adatok forrását. Az ilyen becsült távolságjelölő módszerek alkalmazása, amelyeknél azonban gyakorta keverték a különféle jelölési módszereket, esetenként konkrét mértékegység alkalmazásával is, mint látni fogjuk, a 17. századra jellemző, a 18. század elején már kivételes, s ez bizonyítja egyúttal a fejlődést e területen is, illetve fordítva, az embernek e területen jelentkező egyik megnyilvánulása: a pontosságigény finomodása és kielégítési lehetőségének keresése és megtalálása adalék a társadalom fejlődéséhez. Vegyük sorra az ilyen „pontatlan" távolságjelölési módokat, az általános rész után betűrendben sorolva azokat. Mindegyiknél törekszem tehát arra, hogy ezen „egységek" metrikus nagyságát, az előbb mondottak értelmében, én is „becsüljem". 3.3.1. TÁVOLSÁGJELÖLÉS ÁLTALÁBAN Az előző korszaktól eltérően 1070 már elég ritka az, amikor a távolságot önmagával jelölik, néhány példa: Körösd (Kolos) 1653. évi határjárásánál, az ágyú- és puskalövés (ld. 3.3.2.,
