Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)
3. HOSSZMÉRTÉKEK, TÁVOLSÁGJELÖLÉS
3.2.30.6. Mérnöki vonal. Geometrák működése során a 18. században az osztrák hosszmértékrendszerből (ld. 2.2.6.1.1.4.) alakult ki, a tizes számrendszert alkalmazó mérnöki rendszer (ld. 2.2.6.2.1.1.4.) tagja lett az aritmetikai fejlődés következtében a század derekán, egy időben a bécsi vonallal, de más váltószámmal. Tierenberger 1775. évi vizsgálata során tűnik fel nálunk (decimai Linie), Vio mérnöki hüvelykben adja meg nagyságát, 1049 tehát annak értékével (ld. 3.2.6.7.) 1,896 mm. Az 1778. évi számtankönyvben e vonal (linea geometrarum) szintén V 10 mérnöki hüvelyk, illetve 10 pont, 1050 vagyis azonos nagyságú; az 1843. évi Vademecumban, 1051 Stephensnél 1855-ben 1052 szintén. Bleibtreu 1861-ben, 1053 Noback 1879-ben 1054 ugyancsak Vio mérnöki hüvelykben, illetve 1,896 mm-ben közli nagyságát; tehát: 1 mérnöki vonal= 1,896 mm. 3.2.31. VONÁS 3.2.31.1. Általában. Sajátos mértékegység. A 18. század derekán kialakulókét osztrák katonai mértékrendszer: az újonc- és lómértékrendszer első tagja (ld. 2.2.6.2.1.1.3., 2.2.6.2.1.1.5.). Kialakulásának oka egyrészt az a tény, hogy az osztrák mértékrendszerben (ld. 2.2.6.1.1.4.) a hüvelyk és a vonal, tehát 2,634 és 0,219 cm között nincs közbeeső mértékegység — ami a hatos, illetve tizenkettes rendszer következménye —, így vagy a hüvelyk tört részével, vagy a vonal sokszorosával kellett kifejezni a kettő közé eső nagyságot, ami nehézkes is, pontatlan is. Egyszerűsíti a helyzetet, ha ezt a nagyságot egy másik mértékegységgel adjuk meg, erre szükség volt, s ez a másik ok: az igény — a hadkiegészítés szempontjából. A hadsereg ütőképessége érdekében az újoncnak: embernek, lónak egyaránt bizonyos testmagasságot — a mértéket — meg kell „ütnie". Ebből adódik az egyik követelmény: az új mértékegység ezek testmagasság-változásához igazodjék. A másik követelmény az volt, hogy illeszkedjen a rendszer meglevő két egységének (hüvelyk és vonal) váltószámához: a 12-höz, ezt kellett tehát osztani. Lehetne találgatni, hogy a 3 és 4 váltószámokat miért ily rendben választották, de ez a helyzet, mint később meglátjuk. Nálunk a 18. század utolsó harmadában tűnik fel e mértékegység, német szövegben mint Strich; 1055 magyarul a 19. század elején, előbb a német név torzításával: strikla, majd a század derekán már magyarul: vonás. 1056 Latinul nem találkoztam vele. Két alegysége van. 3.2.31.2. A lómértéknél a vonás a marok (ld. 3.2.13.2.) kisebb egysége, a rendszer első tagja (ld. 2.2.6.2.1.1.3.). 1778-ból való első említése, 1057 nagyságára jóval későbbről van adat: az 1858. évi mértékhitelesítési utasítás szerint a vonás az V 4 hüvelyk, 1058 Noback 1879-ben is így adja meg: 1 vonás az 1 / 4 bécsi hüvelyk, 1059 ami annak metrikus értékével (ld. 3.2.6.3.) 0,658 cm. E mértéket azonban — szemben a marokkal — sem az osztrák, sem a hazai métertörvény nem említi. Ennek ellenére még a 20. század legelején is élhetett, mert 1906-ban lexikon is említi, s megmondja azt is, hogy 1 / 4 hüvelyk, illetve V 16 marok nagy, 1060 ami azok metrikus
