Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)
3. HOSSZMÉRTÉKEK, TÁVOLSÁGJELÖLÉS
... minthogy a motollázott fonal külső forgalomba nem kerül." 936 Az általa közölt konkrét motollanagyságok alapján 937 számolva a szál hossza 3,11 és 8,53 m között minden alkalommal változott, amellett, hogy az egyik faluban 3 nagyság élt, 3,11 és 4,35 m között, egy másikban 4 nagyság, 3,79 és 8,53 m között. Nyilvánvaló, hogy a számítás csak tájékoztatásul szolgálhat, esetlegesen a 19. század derekáig visszamenően. 3.2.25. TENYÉR 3.2.25.1. Általában. Görög—római—európai előzménnyel az előző korszakból származó mérték. 938 A terminológiai problémához az arasznál (ld. 3.2.1.1.) mondottakon kívül kevés kiegészítés szükséges, mert az előző korszaktól eltérően egyszerűsödik a helyzet. A latin szövegben a szótárakban is általános palmus, 939 a németben Handbreit, 940 ellentétben a Ballaginál található flache Hand kifejezéssel. Legtöbbször — érthetően — magyarul találjuk. Inkább a 17. században dívik, a 18. századtól kezdve — az osztrák rendszer terjedésével, a pontosságigény növekedésével — fokozatosan kiszorul, hasonlóan az araszhoz (ld. 3.2.1.1.). Típusa szerint természetes, az emberi testből származó mérték. Az osztrák hosszmértékrendszerből hiányzik. Két fajtája van: az önmagában használt tenyér (4 ujjal) és a valamivel nagyobb hüvelykes tenyér (ld. 4.2.25.4.). A tenyeret használták önmagában is, és más mérték kiegészítésére. Leginkább folyadékhiányt jelöltek vele, pl. Fogaras 1632. évi leltárában az ecetét; 941 ritkábban, s inkább a népi gyakorlatban, épület méretezésénél használták, pl. Branyicskán (Hunyad) 1756-ban, az arasz kiegészítésére. 942 Nagysága általában a gyakorlatban 7—9 cm között változott, kinek-kinek tenyere szerint. Közkeletűen 4 ujj, mint rendszertagnak azonban volt természetesen konkrét nagysága is. Két adatom közül az egyik: Hell 1775-ben a római tenyér nagyságát adja, 943 ami 7,39 cm, 944 de ezt inkább kivételesen használták. A másik adatot az 1768. évi számtankönyv közli, rendszerének negyedik tagjaként : 4 mérnöki hüvelyk, illetve V 4 mérnöki láb, 945 ami rendszere szerint 7,9 cm, mint / tenyér nagysága. Alegységei közül a királyi, a pozsonyi tenyérre van adatom, valamint a nagyobb hüvelykes tenyérre. 3.2.25.2. A királyi tenyér az előző korszakból tovább élő mérték, 946 a rendszer harmadik tagja (ld. 2.2.6.1.1.1.). Már az előző korszakban is ritkán használták, e korszakban még kivételesebb. 947 Metrikus nagyságát — utalva Bendeffy tévedésére 948 — az előző korszak adata alapján adhatom meg: 7,815 cm (4 királyi ujj). 3.2.25.3. A pozsonyi tenyér tagja az országossá lett rendszernek (ld. 2.2.6.1.1.3.). Használatát, egyúttal nagyságát az 1715-ben a pozsonyi városház kapujába falazott — az arasszal közös — etalonja igazolja. Fényképét, rajzát, nagyságát közli Bendeffy. 949 A kés alakú vaslemezen felül, a nyélszerű rész a tenyér, az alsó,
