Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)
3. HOSSZMÉRTÉKEK, TÁVOLSÁGJELÖLÉS
különböző ortográfiaval; 891 kivételesen Massrute. 892 A latin valamit bővül, s a kapcsolódó köznyelvi (vulgo) esetekben a magyarral együtt tárgyalom. Az esetek többségében pertica, 893 aminek az általános rúd mellett Kunszentmiklóson 1784ben a léc a kivételes magyar megfelelője. 894 A másik gyakori latin név a virga, 895 amelynek általános magyar megfelelőjét Makovica (Sáros) 1698. évi összeírásában is olvashatjuk: vessző. 896 Viszont ugyancsak Makovica 1673. évi összeírásában a sessiók nagyságát „sulcus seu virga" adják meg. 897 Hazai latin szótáraink egyértelmű jelentése szerint magyarul így írhatnánk le: barázda (árok), vagyis vessző. A virga-vessző jelentés nem kétséges, s mivel ugyancsak Makovicán azon évben a sulcus megadott nagyságával mérnek — mint később látni fogjuk —, azt kell mondanom, hogy e kivételes esetben a sulcus jelentése vessző lehet. A másik szintén kivételes latin név, amely egyúttal az általános magyart is adja, Mohács (Baranya) 1675. évi osztásánál szerepel: a földet „phlanga longa vulgo Rud dicta" mérik. 898 A magyar terminológiát ki kell még egészíteni további, szintén ritkán előforduló nevekkel, így Németújvárott (Vas) 1610—1680 között a szőlőt pálcával mérik, 899 s ugyancsak pálcával mérnek a Nádasdy javak 1672. évi összeírásában. 900 A másik kivételes név a Jászságban a redempciós (1745-től) felméréseknél szerepel: pózna. 901 E mértéknek tehát öt magyar neve is van, többsége kivételes, helyi sajátosság ; általános időben és térben a rúd, én is ezt használom. A rúd — a kötélhez hasonlóan — mérték mivolta mellett egyúttal mérőeszköz is, illetve fordítva, s ebből következik, hogy nagysága változó időben, térben, s függhet a mérendőtől is: telek, szántó, szőlő stb., eszerint is változhat. Többek között ez a változóság különbözteti meg a rudat a később tárgyalandó sajátos típusaitól. Vegyük sorra a lényegesebb nagyságadatokat. Makovicán (Sáros) 1673-ban 1 rúd (az említett sulcus) 8 ulna. Ez öl nem lehet, mert vele a rúdnak hosszú lenne a nagyság; tehát rőf. Ha bécsi volt (ld. 3.2.21.2.), akkor 6,22 m, ha magyar, vagyis sing (ld. 3.2.21.15.), akkor 4,97 m. HapartonTardos (F. Fehér) 1678. évi mérésének rúd adata egyúttal példa a mérendő nagyságalakító hatására is: a szántót 2V 2 öles, az erdőt 2 öles rúddal mérték, 902 érthetően, erdőben a rövidebb rúd az alkalmasabb. Erdélyi öllel (ld. 3.2.17.5.) számolva az első 4,65 m, a második rúd 3,73 m nagy. Szilágycsehi (K. Szolnok) 1682. évi urbáriumában a rét mérésénél „az rúdnak a hossza volt fertály héján hét sing", 903 vagyis 1 rúd=6 3 / 4 sing, az erdélyi sing (ld. 3.2.21.7.) értékével 4,19 m. Az 1717. évi említett értekezés szerint a rúd nagysága lehet 10, 12, 15 és 16 láb, 904 ami a bécsi láb metrikus értékével (ld. 3.2.9.4.) 3,16, 3,79, 4,74, illetve 5,05 m. Marosszéken 1730-ban 2 öles rúddal mértek, 905 bécsi öllel (ld. 3.2.17.3.) 3,79 m. A jászsági redempciós (1745-től) mérések alkalmával Kunszentmártonban a pózna 100 bécsi hüvelyk nagyságú volt, 906 ami annak értékével (ld. 3.2.6.3.) 2,634 m. Tordán 1738-ban az erdő osztásánál a rúd 3 királyi öl, 907 így annak metrikus értékével (ld. 3.2.17.3.) 9,38 m. Dobokán 1767-ben az erdőt, 1768-ban a határt két királyi öles rúddal mérték, 908 ez annak értékével 6,25 m. Kunszentmiklóson 1784-ben a puszta osztásánál használt léc átlagos nagysága 1,33 királyi öl, 909 metrikusan 4,16m. Végül: Istvánházán (A. Fehér) az 1890-es években 3 bécsi öles rúddal mértek, 910 ami annak értékével (ld. 3.2.17.3.) 5,69 m.
