Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)
3. HOSSZMÉRTÉKEK, TÁVOLSÁGJELÖLÉS
3.2.21.15. A magyar röf, vagyis a sing. A ró'f vagy sing problémáról az eló'ző korszakban 807 és most az általános résznél (ld. 3.2.21.1.) mondottakat a következőkkel szükséges kiegészíteni. Indításul megismétlem a lényeget: a magyar szóhasználat a — minden valószínűség szerint a királyi rőf bői (ld. 3.2.21.10.) alakult — rövidebb mértéket nevezte singnek, szemben a rőfnek titulált hosszabb mértékkel, ami alatt általában a bécsi vagy a pozsonyi rőföt (ld. 3.2.21.2., 3.2.21.18.) értették, de nem mindig, mint ahogyan csak általában, de nem mindig magyar ró'f a jelző nélkül szereplő sing. A kisebb (néhány ujjnyi) eltérést ugyanis a megnevezés szempontjából nem vették figyelembe, illetve: tudták, miről van szó. A szövegkörnyezet, a mérendő tárgy, az esetleges váltószámok segíthetnek a döntésben, de figyelembe kell venni azt, hogy a sing mint magyar rőf országosan dívó mérték, ahogyan a pozsonyi — majd később a bécsi — rőf is az. Csakhogy az előbbi hivatalos mérték, a sing használatát viszont a 18. századtól tilalmazni kezdik, az egységesítés érdekében (ld. 2.4.5.1.). Érdemes megemlíteni még azt az esetet is, amikor a két megnevezést együtt használják: Kéry Ferenc az 1606-ban, Füleken (Nógrád) kelt levelében a dupla tafotát rőffel, a bársony peremet singgel méretezi. 808 A magyar név közkeletűen a sing, a magyar rőf csak a 19. század derekán tűnik fel, 809 korábban e néven csak latinul fordul elő. A sing ortográfiai különbözőségei közül csak egyet szükséges megemlíteni, mert félreértést okozhat, s ez a singnek a sink irata — ahogyan pl. a tatai csapócéh 1768 körüli rendtartásában olvasható 810 —, ugyanis sink a neve a varasdi rőfnek is (ld. 3.2.21.23.). A területi előfordulás természetesen eligazít. Tatán nem a varasdi rőföt használták. A jelzőtlen latin név: ulna gyakori a magyar szövegben is, főleg a textíliáknál, a sing megfelelőjeként, illetve kiegészítőjeként — mint más mértékeknél is —, latinul kiegészítették: pl. 18 sing... No 18 ulnas, vagy: 24 sing id est 24 ulnas. 811 Latin szövegben a magyar név gyakorta az ún. vulgo, vagyis köznyelvi szavak módjára szerepel, pl. ulna vulgo sing, vagy: ulna seu sing. 812 A jelzős latin név: ulna hungarica. 813 Gyakori vulgo szóval is, pl. 1770-ben Pest városnál: „ulna hungarica vulgo sching dicta", 814 vagy egy másik — ritkább — névhasználat, pl. ugyanaz évben Debrecenben: „ulna minor vulgo sing". 815 Német szövegben Hungarische Elle vagy Kleine Elle. 816 Országos mérték mivoltát, általános alkalmazását az is jellemzi, hogy a 18. század elejétől, erélyesebben a század közepétől a központi kormányszervek tilalmazni kezdik használatát a pozsonyi rőf javára, az egységesítés érdekében (ld. 2.4.5.1.), mégis dívott az egész korszakban, s országszerte. Nagyságadat viszonylag sok van, válogatni kell. Nagysáros 1631. évi urbáriuma szerint az öl számlál három singet, 817 vagyis 1 sing= 1 / 3 öl, s ha ez bécsi (ld. 3.2.17.3.), akkor 63,21 cm. Ugyanezt írják Ecsed (Szatmár) 1672. évi urbáriumában. 818 Az 1689. számtankönyv szerint 100 bécsi rőf=110 magyar rőf, illetve 100 magyar rőf = 106 2 / 3 boroszlói rőf, illetve 1 magyar rőf=2 bécsi láb. 819 Mindegyik viszonyszám más értéket ad. A boroszlói rőffel 820 számolva 61,46 cm, bécsi lábbal (ld. 3.2.9.4.) 63,12 cm, bécsi rőffel (ld. 3.2.21.2.) pedig 70,67 cm lenne a nagysága. Maróthi 1743. évi számtankönyvében a sing 4 / 5 bécsi rőf, illetve 2 bécsi láb, 821 az
