Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)
3. HOSSZMÉRTÉKEK, TÁVOLSÁGJELÖLÉS
előbbi szerint 62,20, az utóbbi szerint 63,12 cm. Magyarvalkó (Kolos) 1749. évi összeírásában 1 öl az 3 sing, 822 vagyis 1 sing=V 3 öl, ez bécsi értékkel (ld. 3.2.17.3.) 63,20 cm. Schwartner 1798-ban szintén 4 / 5 bécsi rőf ben adja meg nagyságát, 823 tehát 62,20 cm-ben. Alsóbajom (Küküllő) 1801. évi összeírásában a bécsi öl az három sing, 824 tehát 1 sing=73 bécsi öl, így 63,20 cm. Káts 1804-ben azt írja, hogy a sing közönségesen két bécsi láb, az igaz sing pontosan 1 láb 11 hüvelyk 8 vonás a bécsi rendszerrel, 825 ami az előbbi szerint 63,20 cm, az utóbbinál, vagyis pontosan, azok metrikus értékével (ld. 3.2.6.3., 3.2.9.4., 3.2.30.3.) számolva 62,20 cm. Demian 1805-ben ismét a 4 / 5 bécsi rőfös nagyságot adja. 826 Fogaras 1831. évi, 827 Apanagyfalu (B. Szolnok) 1836. évi, 828 Háromszék 1840. évi 829 összeírásában a bécsi öl az három sing, vagyis 1 sing az 1 / 3 bécsi öl, így az ismert 63,2 cm. Bocsor 1843-ban azt írja, hogy „a régi magyar rőf ... a Szepességben és Tisza mentén sing alatt most is használt ... a mostani [Bécsi] rőfnek 4 / 5-e", 830 vagyis az ismert nagyság. Az 1843. évi Vademécum ugyanezt mondja. 831 1853-ban a bécsi kereskedelemügyi minisztérium azt írja, hogy a Tisza vidékén és a Szepességben szokásos sing az kb. 2 (természetesen bécsi) láb, 832 ami annak értékével (ld. 3.2.9.4.) kb. 63,2 cm. Schmidt 1870-ben ismét a 4 / g bécsi rőf nagyságot adja; 833 Erekynél szintén ez szerepel, de kiegészítve metrikus értékkel: 62,1 cm. 834 A metrikus adatok két érték köré csoportosulnak: 63,2 és 62,2 cm; az előbbit a bécsi öl, az utóbbit a bécsi rőf viszonyszáma, illetve Káts kisebb mértékekre pontosító adata mutatja. Ez, valamint az erdélyi rőfnél (ld. 3.2.21.7.) megadott kisebb lépték, s a tizedessel adott viszonyszám, valamint annak sing volta eldönti a problémát; az utóbbi a helyes nagyság. Tehát; 1 magyar rőf, vagyis sing=62,20 cm, vagyis azonos nagyságú az erdélyi rőífel (ld. 3.2.21.7.), érthetően, hisz mint többször említettem, a királyi rőfből alakulhatott ki az előző korszakban. A királyi rőf azonban 3,2 mm-rel nagyobb ennél. Mi okozhatta ezt az eltérést? A királyi mértékrendszer ezen tagjának nem volt elsődleges etalonja, a váltószám (2 királyi láb) adta a nagyságát (ld. 2.2.6.1.1.1.). Már a reprodukálás során keletkezhetett valami különbség, továbbá: az átváltás több fázisban is bekövetkezhetett — egyikről a másikra —, ami újabb eltérést okozhatott. Ezen alapkülönbségeket pedig megtetézheti a jelen metrikus értékre való átszámításból elkerülhetetlenül bekövetkező, s nem ellenőrizhető további torzulás. Ha ez okon a 3,2 mm-es különbség csak a felére csökkent — mert csökkenhetett —, a maradt különbség e nagyságrenden a kor összehasonlító technikája révén esetleg észre sem vevődött, hiszen nem etalonról vettek másolatot, s nagyon valószínű, hogy fordított méréssel nem ellenőrizték a nagyságot (pl. hogy 5 rőf tényleg 1 öl-e), emellett a középkor pontosságigénye következtében ilyen kis eltérés nemigen számított. Mivel pedig első reprodukálásánál alkották meg tulajdonképpen a királyi rőf etalonját (mert addig csak váltószám volt), azt vették hitelesnek, az alaphiba végig megmaradt. Ha tényleg így volt, választ kíván a kérdés: miért nem maradt meg király rőf néven, miért lett belőle csak sing? Nos, a rőf a legfrekventáltabb hosszmérték, mert a kereskedelem, azon belül elsősorban a textilkereskedelem mértéke, elsődlegesen azonban a textilművességnek volt rá szüksége, ez az alapmértékük. Csakhogy ez a rőf királyi volt, szemben a közrendű mesterséggel. (Jusson eszünkbe: a
