Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)

3. HOSSZMÉRTÉKEK, TÁVOLSÁGJELÖLÉS

ság a nálunk dívó ölek egyikének sem felel meg, nincs ilyen az ismert külföldi ölek között sem,

607 sőt: ez a nagyság ölnek kicsi is. Viszont ez a váltószáma és a metrikus nagysága a közönséges, a mérnöki és a nagyszombati kettőslépésnek (ld. 3.2.11.5.1./4.). A lexikon cikke nincs szignálva, forrást persze nem közöl, nem lehet megállapítani, ki és honnan vette az adatot. Nem tudom tehát megállapítani, hogy ez a mérték miért,,magyar" és miért „öl"; mit ért azon a cikkíró, hogy „szorosan véve"? A másik adat Lukácsi 1907-ben megjelent művében olvasható. Kijelenti: a magyar öl=2,0884 m. Forrást nem ad, jegyzetben viszont azt közli, hogy a kincstári erdőkre a múlt századi kamarai rendelet a bécsi öl használatát kötelezi.

608 Ez a nagyság a nálunk használt ölek közül egyedül a bányaölét (ld. 3.2.17.2.) közelíti meg, de annál 6,69 cm-rel nagyobb, egyébként is valószínűtlen, hogy erről lenne szó. A külföldi, ismert ölek közül az egyik hesseni ölet megközelíti,

609 de ez sem segít tovább. Nem tudom tehát most sem megmondani, miért „magyar" ez az öl, s azt sem tudom kitalálni, honnan vette Lukácsi ezt a nagyságot, méghozzá 4 tizedesnyi pontossággal? A két, magyarnak nevezett öl nagysága között rendkívül jelentős különbség van, erőszakkal sem kapcsolhatóak össze. És megismétlem: a fentieken kívül más adatom nincs ilyen jelzőjű, ilyen nagyságú öl létezésére, éppen ezért létezésében kételkedem, de figyelmeztetésül kötelességemnek tartottam az adatokat megemlíteni. 3.2.17.9. A mérnöki öl rendszertagságára utalva (ld. 2.2.6.2.1.1.4.) két dolgot kell megismételni. Az egyik az, hogy a mérnöki rendszer a földmérők működése során, a 18. század elejétől fokozatosan, a század derekán átváltóan alakul ki a bécsi hosszmértékrendszerből (ld. 2.2.6.1.1.4.), de ennek során e mérték nagysága nem, csupán kisebb egységeire vonatkozó váltószáma (így azok nagysága) változik meg. A másik megjegyzés: általában az építői és a földmérői gyakorlatban használták ezt az ölet. Az első, a másik nevén: kőművesöl, az előző korszakban is dívott,

610 de az itáliai eredetű volt, annak használatára e korszakban nem találtam adatot, ami ekkor dívik, az annál lényegesen kisebb öl. Mint említettem, ez a rendszer a 18. század derekán vált át a bécsi rendszerből, mégpedig a geometráknál; valószínűleg ez az oka a megkülönböztető jelző hiányának. A forrásokban csak öl, orgia, Klafter a megnevezés, csupán a szövegkörnyezet igazít el. Később is ritka a jelző, illetve az utalás: a magyarban kőműves, földmérő, mérnöki; latinban kivételesen fordul elő az orgia murariorum,

611 illetve pertica geometrarum

612 név. Német forrásokban szintén kivételes, a földmérőknél találkozunk a Feldelle megnevezéssel;

613 a 19. század végén pedig Halbe Ingenieur Ruthe néven nevezik Klafter azonosítással.

614 A bécsi rendszertől való eltérése azonban a rendszer ezen tagját nem érintette, ez volt ugyanis az alapegység, és mint Bocsor 1843-ban megfogalmazta: „a mérnökök az ölet 10 lábra, 100 hüvelykre, 1000 vonalra szokták felosztani, mivel tizesekkel könnyebb számolni, mint tizenkettesekkel".

615 Javítsuk: hatosokkal, mert a „közönséges" bécsi öl az 6 láb (a többinél lesz 12 a váltószám). Másként fogalmazva: a köznapi és a mérnöki gyakorlatban használt öl lehet 6 lábas (köz-