Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)
3. HOSSZMÉRTÉKEK, TÁVOLSÁGJELÖLÉS
elszigeteltebb jelenség. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a Szent István-féle öl a korszakban hosszú ideig megtartja országos hatóerejét a hagyomány, a jogszokás következtében; azt is mondhatjuk: annak ellenére, hogy törvény nem kötelezte, a 18. század vége felé fokozatosan — idó'ben és térben különbözó'en — elveszíti uralmát, elsó'sorban a bécsi rendszer elterjedése következtében. Ami a királyi öl pontos nagyságát illeti, azzal már nincs probléma, de a megoldás ismertetése előtt nézzük meg, a 19. századig terjedően, milyen átszámítási, illetve nagyságára vonatkozó adataink vannak. A szerző nélküli, Budán, 1717-ben keltezett gazdasági értekezés, amelyet Miller J. F. táblai jegyző másolt le 1770-ben, több pontjában foglalkozik a mértékkel és a méréssel. A királyi öl nagyságáról azt írja, hogy az az ott rajzolt vonaletalon nagyságának 32-szerese, s ez azonos a Hármaskönyv I. 133. részében nyomtatott mérték — a királyi arasz — 16-szorosával. 586 Sajnos, nem írta meg, a Hármaskönyv melyik kiadását használta, így nem ellenőrizhetem; a vonaletalon nagysága pedig 93 mm; így a királyi öl 2,976 m lenne, 15,0 cm-rel rövidebb a ténylegesnél. Mezőkomárom (Veszprém) 1757-ben, Kovács János által készített térképének léptéke szerint 1 királyi öl=9 bécsi láb, 587 ami annak metrikus értékével (ld. 3.2.9.4.) 2,844 m, 28,2 cm a hiány. Ugyanazon Kovács János, a Batthyányak földmérője később, Körmend (Vas) 1762. évi birtokkönyvének elkészítésekor más nagyságot állapított meg. A bevezetőben elmondja, hogy a királyi mértékrendszert alkalmazta; hivatkozik a Hármaskönyv vonatkozó részére, de nem mondja meg, melyik kiadása az. Az ott nyomtatott vonal a mensura — a királyi arasz —, 16-szorosa adja a királyi ölet, mivel azonban 16-tal nehezebb számolni, ő a királyi ölet 10 részre osztja, s ezt a részt magyar lábnak nevezi — nem tudja tehát, hogy a királyi öl eredetileg is 10 lábas —, s ennek a nagysága azonos a bajor lábbal, 588 így ha annak tízszeres metrikus értékét (ld. 3.2.9.2.) vesszük, a királyi öl 2,918 m lenne, vagyis 20,8 cm-rel kisebb a ténylegesnél, de 7,4 cm-rel nagyobb az általa korábban megállapítottnál. Az ismét szerző és kelet nélkül — szövege szerint Pest megyében, 1770 után — készített, a királyi és a bécsi mértékeket összehasonlító tanulmány szerint 1 királyi öl=l 4 % 2 bécsi öl, 589 ami annak értékével (ld. 3.2.17.3.) 2,948 m, 17,78 cm-rel rövidebb a ténylegesnél. Ballá Antal 1778-ban megjelent, már említett metrológiai művében külön fejezetben foglalkozik a királyi és a bécsi mértékek viszonyával, s a Hármaskönyv 1518. évi kiadása alapján — de becsületesen figyelmeztetve a királyi arasz etalonját képviselő nyomtatott vonalnak kiadások szerinti változóságára — azt írja, hogy a királyi öl az 9 7 / 18 bécsi láb, illetve 1 öl, 3 láb és 4 2 / 3 hüvelyk bécsi rendszerrel, 590 ami azok értékével (ld. 3.2.6.3., 3.2.9.4., 3.2.17.3.) 2,9666 m, tehát 15,94 cm-rel kisebb a ténylegesnél. A királyi arasznál mondottak értelmében (ld. 3.2.1.3.) Kovachich Mártonnak tulajdonított, 1796 körül készült számításban 1 királyi öl = 9 láb és 4 hüvelyk a bécsi rendszerben, 591 ami azok értékével (ld. 3.2.6.3., 3.2.9.4.) 2,94946 m, így 17,65 cm-rel kisebb a ténylegesnél. Káts 1804-ben írott művében, a Hármaskönyv 1594. évi kiadását véve alapul,
