Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)
3. HOSSZMÉRTÉKEK, TÁVOLSÁGJELÖLÉS
3.2.11. LÉPÉS 3.2.11.1. Általában. Római—európai előzménnyel az előző korszakban is •— mindkét nagyságában (lépés, kettőslépés) — alkalmazott mérték. A lépés — latinul gradus, gressus; németül Schritt, gémein Schritt—, 2 1 / 2 láb, így kb. 75 cm; a kettőslépés — latinul passus, németül zweifaltiger Schritt — 5 láb, így kb. 1,5 m nagyságú volt. 229 Hazai latin és német szótáraink — előbbi — jelentése e korszakban változatlanul érvényes, az iratokban már eltérő a gyakorlat. A latinban részint marad a korábbi: a lépés gressus, a kettőslépés passus; de van, amikor a lépés is passus, a kettős lépés is az; 230 máskor viszont jelzőt használnak, a lépésnél: passus ordinarius, a kettőslépésnél: passus longus. 231 Gressus viszont csak a lépésnél fordul elő, mégis gyakorta jelzővel: gressus ordinarius vagy gressus pedester. 232 Németül mindkettő Schritt; vagy a lépésnél használnak jelzőt: gemeiner Schritt, 233 kivételesen előfordul a Mannschrittlang kifejezés is. 234 A jelzőhiány, illetve az azonos kifejezések esetében vagy a szöveg összefüggéséből, vagy a mérendőből, annak körülményeiből kell megállapítanunk, melyikről van szó. Típusa szerint természetes, az ember mozgásából származó mérték. E mértéket, természetéből következőleg — a lépés a láb megnyújtása, sokszorozása —, távolságjelölésre, általában út- és földmérésnél alkalmazták. Néhány példa a lépésre. (A kettőslépést mint nagyobb mértékegységet ld. 3.2.11.3.) Dravecen (Szepes) 1613-ban az aliódium széltét-hosszát mérik vele, 235 Kőváron 1618-ban a szántót, 236 1673-ban Debrecenben (Hajdú) a nyilas szélességét, 237 Nagybányán (Szatmár) 1692-ban a tűzfejtéshez való tűzifát, s ez egyúttal a legnagyobb mennyisége is e mértéknek: 2 millió lépés. 238 Szabadkán (Bács) 1702-ben a hold széltét-hosszát mérik vele, 239 1703-ban Magyarbélen (Pozsony) a gyümölcsös széltét-hosszát, 240 Adony (Fejér) 1717. évi határjárásánál a távolságjelölésnél az ágyúlövés kiegészítéseként alkalmazták. 241 Erdődön (Szatmár) 1720 körül az erdő nagyságát mérik vele, 242 Derecskén (Sopron) 1728-ban a területnagyság köbölre számításánál alkalmazták. 243 Bajmócon (Nyitra) 1726-ban a vár egyes épületeinek hosszát mérték vele, 244 Mikebudán (Pest) 1732-ben az utat, 245 Szombathelyen (Vas) 1735-ben az| erdőt, 246 Bihar megyében 1738-ban a terület kisebb kiterjedését, 247 Markócon (Somogy) 1743-ban a hold, 248 Nádudvaron (Szabolcs) 1753-ban a telek nagyságát. 249 Az 1778. évi számtankönyv a mérnöki/földmérő rendszer (ld. 2.2.6.2.1.1.4.) tagjának veszi, 250 Bocsor pedig 1843-ban a „közéleti'* távolság mértékének nevezi. 251 A lépés nagyságára a következő adataink vannak. 1702-ben a tiszai határőrvidék földmérésénél a haditanács 2 láb nagyságú lépéssel számoltat, s bár mindkettőt geometriainak nevezi, megmondja, hogy ez a láb 12 hüvelyk, 252 vagyis a közönséges bécsi láb, de ez időben, mint említettem (ld. 2.2.6.2.1.1.4., 3.2.9.9.), a geometrák még ezt használták, tehát annak értékével (ld. 3.2.9.4.) számolva ez a lépés 63,2 cm. Szabadkán (Bács) ugyanez évben a földmérők szintén 2 lábas lépéssel mérnek, 253 így ez is 63,2 cm. 1720-ban Erdődön (Szatmár) a távolságot lépés—óra összefüggésben mérik: fél óra vagy 2500 lépés volt az, amit az illető ténylegesen lelépett, 254 amiből 1 lépés 0,72 mp, illetve az óránál mondottak (ld.
