Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)
3. HOSSZMÉRTÉKEK, TÁVOLSÁGJELÖLÉS
mazása. A kerék kerületét ismerték, csak azt kellett tudni, hányat fordul, illetve kell hogy forduljon. Hogyan oldotta meg a népi lelemény ezt a problémát? Egyszerűen. Hornyik ismerteti az akkor Kecskeméten még élő gyakorlatot. „A kocsi mindkét kerekére felkötöttek bizonyos jelzőt, pl. szalmacsutakot vagy a keréktalpon körültekert kötelet, ekkor a kocsit úgy állították, hogy mindkét első kerék talpán levő jelző a felmérendő föld kijelölt kezdőpontján álljon. Két ember ült a kijelölt kocsiderékban, ki közül az egyik a csás [bal], másik a hajszás [jobb] kerék fordulását számlálta, a csendesen lépést haladó kocsi minden 10 vagy 100 kerékfordulását mindkettő pontosan jegyezte s eképp az eltévesztés kikerülése tekintetében egymást ellenőrizte." 93 Hasonlóan jártak el Orosháza (Békés) környékén is, 94 Nyilvánvaló, hogy ezt a mértéket csak sík vidéken lehetett jól, célszerűen alkalmazni, ahol lépésben haladhatott a kocsi, egyenletesen fordulhatott a kerék. Ez okon nem terjedt el más vidéken, maradt jellegzetes Tisza-vidéki mérték. E feltételből következik az is, hogy ha itt a talaj valamiért alkalmatlan lett az ilyen kocsizásra, más mértéket is segítségül vettek, pl. az említett 1749. évi határjárásnál a kerékfordulást lépéssel (ld. 3.2.11.) segítették ki. 95 Ezért alkalmazták elsősorban rét — pl. Kunszentmiklóson 1783-ban 96 —, szállásföld — pl. Nyíregyházán 1759-ben 97 —, puszták, tanyaföldek — pl. Kecskeméten az 1820-as években 98 — felmérésére. Itt jegyzem meg: sajnos nem tudtam megállapítani, hogy a Dankó közölte „kerék" mértéket hol, mikor, minek a mérésére alkalmazták, mert forrást nem közölt, vonatkozó jegyzete pedig részint téves magyarázatot ad: az ekealjhoz, ekefordulóhoz (ld. 4.2.15.) hasonlítja, részint a mértékhez nem kapcsolódó közmondásra vonatkozik. 99 E mérték nagysága természetesen az alkalmazott kocsitípus kerekének nagyságától függött. Az idézett 1752. évi adatból tudjuk, hogy az közönséges, magyarul postakocsi volt (1. később); Nyíregyházán 1759-ben a „falu szekerét" használták. 100 Vannak azonban pontosabb adataink is. Az 1752. évi postakocsira vonatkozó forrás azt is megadja, hogy a kerék „circulusa" 10 1 / 2 „geometriai" láb. 101 Két kérdést kell tisztázni a számítás előtt. Az egyik a postakocsié. Nyilvánvaló, hogy nem a nagy, személyszállítást is végző delizsánsz ez, mert — eltekintve attól, hogy ez a járat 1752 végén kezd csak az egyes fő utakon közlekedni 102 — ilyen célra ezt nem használhatták volna (és ennél nincs is kocsiderék), hanem a levél- és csomagszállító szekér, amire a latin közönséges jelző is utal, s a jelző itt mintegy „hivatalos" kocsit jelez (amire a nyíregyházi falu szekere is utal), s ezzel a mértéket hitelesíti. A másik probléma a geometriai láb, magyarul a mérnöki láb nagysága. Még nem a tizedes láb ez, mert az éppen ez időben kezd alakulgatni — s nagyon kis kereket is eredményezne —, hanem a mérnöki gyakorlatban eleinte is alkalmazott bécsi láb (ld. 3.2.9.4., 3.2.9.9.), s ez a jelző is a mérték hitelesítését szolgálhatja. A bécsi láb metrikus értékével (ld. 3.2.9.4.) számolva a kerék kerülete, vagyis a kerékfordulás 3,239 m, ebből következőleg a kerék átmérője 1,031 m volt. A következő adatunk, az említett 1758. évi forrás megmondja, hogy a kerék „rotunditasa" Py a öl és 11 hüvelyk. 103 Nyilvánvalónak látszik, hogy bécsi mérté• 10 Bogdán j 45
