Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)

3. HOSSZMÉRTÉKEK, TÁVOLSÁGJELÖLÉS

kek, ezek metrikus adatával (ld. 3.2.17.3., 3.2.6.3.) számolva a kerület, így a kerékfordulás 3,133 m, a kerék átmérője 0,997 m. Végül 1769-ből, Nyíregyházáról van adatunk, de már közvetett: a kötélnél mint földmértéknél közölt számítás szerint (ld. 4.7.39.) 1 kerékfordulás=2 öl, s ez bécsi lesz, annak értékével (ld. 3.2.17.3.) számolva a kerék kerülete, vagyis a kerékfordulás 3,792 m, átmérője 1,207 m volt. A közelítő értékek mutatják azt, ami logikus is: a kocsikerekek viszonylagos egyformaságát. Úgy gondolom, nem sokat tévedek, ha a számtani átlagot fogadom el: 1 kerékfordulás=3,388m. A kerékátmérő átlagosan lm volt, így a tengelymagasság 50 cm. Csak akkor nagyolhatnánk, ha nem gondolnánk arra, hogy sík vidék és kátyús utak járművéről van szó. Mint földmértéket ld. 4.2.33. 3.2.8. KÖTÉL . 3.2.8.1. Általában. Lényegében mérőeszköz; már az előző korszakban is alkalmazták, de mértékegység is lett, részint mint állandósult nagyságú (24 öl=75 m), országosan használt hivatalos mérőkötél, részint pedig esetenként, akkor és ott megadott, így változó nagyságú helyi mérőkötél, amelyet vastagsága alapján inkább zsinórnak nevezhetnénk.

104 E korszakban többnyire magyar nyelvű forrásokban fordul elő, különböző, de egyértelmű ortográfiaval (ketel, kötél, kötél); kivételesen zsinór, először 1616ban.

105 Latin előfordulása ritka, neve funiculus, először 1609-ben találkoztam vele.

106 Azt, hogy ez a kötél e korszakban is vékony volt — tehát zsinórnak is nevezhetjük —, a célszerű használhatóság, a később közölt legnagyobb hosszúság és a mérőkötél alakítási módja is indokolja a mérésnél ismertetett 1717. évi értekezésen kívül, amelyik kifejezetten zsinórnak nevezi (ld. 2.3.4.2.2.). Nincs adatunk arra, hogy az előző korszakhoz hasonlóan most is rendszeresen dívott volna a hivatalos, így megszabott nagyságú mérőkötél, amit a szervezeti változások megmagyaráznak. Esetenkénti mértékegység mivoltában is viszonylag ritkán említik. Inkább mérőeszköznek (ld. 2.3.3.) használják: kötéllel mérnek ugyan, de más mértékegységben (pl. ölben) számolnak, illetve már földmértek mivoltában (ld. 4.2.39.) alkalmazzák. Hogy félreértés ne essék: mértékegység csak akkor lehet a kötél, ha a hosszát a mérés előtt az illetékesek egy másik közkeletű — kisebb — mértékegységgel megszabják (mintegy etalonizálják), s ezt a nagyságot a bizonyító iratba be is írják, így hitelesítik. A mérés alkalmával aztán természetesen már ezzel a nagyobb egységgel mérnek és számolnak. Inkább földmérték formájában fordul elő, bővebben ott foglalkozom vele (ld. 4.2.39.). Hogy a kötélnek mint mértékegységnek a nagysága még egyazon eljárás alkalmával is változott, ugyanakkor a kisebb mértékegység is különböző lehetett, arra jó példa a legkorábbi nagyságadatom: Palota és Mindszent (Bihar) osztása 1614-ben.

107 Palotán 18 1

/

2 öles kötéllel mérettek — ami bécsi öllel (ld. 3.2.17.3.) 35,07 m-nek felel meg —; Mindszenten viszont 52 singes kötéllel, ami a sing