Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)

3. HOSSZMÉRTÉKEK, TÁVOLSÁGJELÖLÉS

3.1. BEVEZETŐ E fejezetben a bevezetésnél közölt módszerrel (ld. 1.4.) ismertetem az e korszakban használt hosszmértékeket és a távolságjelölésre alkalmazott módszereket. Mindkét esetben lényegében fizikai mennyiség mennyiségi leírásáról van szó. így e fejezet tárgya az egyirányú kiterjedésnek: a távolság e korszakban alkalmazott különféle egységeinek az ismertetése. 30 féle mértékegység 101 alegységgel és 7 féle távolságjelölés. Sokszorosa tehát az előző korszakban használtaknak, ami önmagában is bizonyítja a fejlődést, illetve annak következménye. Jelentősen kevesebb azonban, mint amennyit e korszakban a területnagyság meghatározására alkalmaztak. Ez viszont a fizikai mennyiség (egyirányú kiterjedés) és annak leírásához alkalmazható lehetőségek és igények következménye, mint ezt korábban már kifejtettem (ld. 2.2.4.). Mindezt figyelembe véve igazán bőségesnek ítélhető az a mértékkészlet, amelynek segítségével e korszak embere a gyakorlati életben meghatározta a távolságot, azaz: pontosan a mindenkori igénynek és lehetőségnek megfelelő. Ismételten figyelmeztetnem kell azonban arra, hogy a felsorakoztatott egységeken és alegységeken kívül is lehettek még mások is (a rőfnél pl. nyilvánvalóan), amelyekre nem sikerült adatot találnom; mint ahogyan az sem kizárt, hogy az ismerteiteken kívül más mértékegység is dívott, amelyeket a forrástengerből nem sikerült kihalásznom. Bármennyire is törekedtem a teljességre, nem állíthatom, hogy a számba vetteken kívül nem volt még más is.