Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)

1. BEVEZETÉS

fejezetten jelent meg 1972-ben a posztumusz kötet, amely levéltári kutatásainak eredményeit közli; témámat csak a mérésügy Szlovákiára korlátozott áttekintése érinti.

80 1961-ben kezdte megjelentetni Vlajinac szerb-horvát mértékszótárát, amelyhez azonban levéltári anyagot szintén nem használt, a felsorolt irodalom adatait közli — magyar köztük csupán néhány mű —, adatait nem értékeli metrológiailag, a metrikus nagyság megállapítása nem elsőrendű célja.

81 1964-ben kezd, ugyancsak horvát mértékadatokat publikálni Herkov, témánkat az 1973-ban megjelent összefoglaló kötete érinti, ténylegesen, mert hosszmérték is kevés, földmértek alig található benne.

82 1965-ben jelent meg a Mioc—Stoicescu szerzőpárosnak az oláhországi hosszmértékekről szóló cikke,

83 témámat egyáltalán nem érinti, csupán a szomszédság miatt említem. Az 1960-as években kezdett publikálni az osztrák metrológus, Ulbrich. Levéltári anyagot Ő sem használt, több tanulmánya mégis jelentős számunkra, így az 1970-ben megjelent, a bécsi rőfről, ölről szóló cikke,

84 az 1972-ben megjelent 100 éves jubileumi kötete,

85 s az 1974-ben megjelent, az osztrák mértékrendszer fejlődéséről szóló cikke.

86 A szlovák mértéktörténetet, elsősorban az űrmértékekét, kezdte kutatni Kazimír 1971-ben,

87 néhány cikke nálunk is megjelent, közülök a budai gabonamértékről szóló

88 érinti témámat. S ezzel be is fejeződött ez a szemle. A távolabbi országok vonatkozó tevékenységének ismertetése e kötetnek nem feladata. Összegzésül pedig azt állapíthatjuk meg, hogy szomszédainknál is az 1960-as években indult meg a történeti metrología művelése, ugyancsak szervezetlenül, spontán és inkább tallózás jelleggel. Kizárólag Hu§őava volt az, aki módszeresen, teljességre törekvőén, az elsődleges forrás, a levéltári anyag feltárásával művelte a történeti metrológiát. Halála nekünk is jelentős veszteség. A történeti metrológiai irodalom áttekintésének, mint előzménynek, befejezéséül hangsúlyoznom kell a következőket. Először ismételten azt, hogy ez a kötet témájára koncentrált. Azután: a művektől módszertant — sem közvetlenül, sem közvetve — nem tanulhattam, közölt adataikat természetesen használhattam, értékük szerint (ld. 1.3.). Az viszont vigasztaló, hogy a történeti metrología külföldön is rendszeresen dívik, történeti segédtudományként művelik, így talán remélhető, hogy nálunk is felismerik jelentőségét, s a jövőben nem fogják elhanyagolni.