Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)
2. MÉRTÉK, MÉRÉS, MÉRÉSÜGY
nak tartott vizsgálati módszereket, köztük a hosszmértékre vonatkozót: a véglécekkel ellátott originál rőf-, illetve öletalon mellé kell fektetni a vizsgálandó mértéket, meg kell nézni, pontosan illeszkedik-e a véglécek közé, ha sem hosszabb, sem rövidebb, meg kell nézni az alosztásvonalakat sorra, ha ezek is egyeznek, a mérték hiteles, bélyegezhető; a vas- vagy rézmértékeket azonban a bélyegzés után ismét egyeztetni kell, s ha az emiatt valamit hosszabbodott, ezt le kell reszelni róla. 474 A leírásból azonban nem tudjuk meg, miként, milyen módszerrel, eszközzel állapítottak meg olyan csekély eltéréseket is, mint amilyent pl. az Abele-féle 1787. évi vizsgálati bizonyítványnál láttunk. A hazai hitelesítő intézetek létesítésével kapcsolatban 1851-ben készült, 1853-ban javított utasításban a hosszmértékre vonatkozó vizsgálati előírás majdnem szó szerint egyezik az előbbivel, a különbség csak az, hogy a rőf és az öl mellé a hüvelykmérőt is felveszi. 475 És ugyanaz a vizsgálati utasítás az 1854-ben kiadott mértékhitelesítési rendeletben is. 476 Az erről kiadott „Népszerű oktatás" pedig a vonatkozó résznél így fogalmaz: „5.§. Hosszmértékek. Hosszmértékek alatt rőfök, hüvelykmérők és ölek értetnek. — Ha ezen hosszmértékek valamelyike előkerül, úgy az az eredeti mértékbe tétetik s megvizsgáltatik: vájjon egészen pontosan bele illik s vájjon az alosztályok vonalai is az eredeti mértékkel megegyeznek-e? Ha mindegyik pontosan összevág, akkor az egyik végébe a bélyeg, másikba pedig az évszám beüttetik. Azután, ha a mérték érczből van, ismét az eredeti mértékbe fektetendő és pedig azért, mert a bélyeg és évszám beütésénél rendesen kinyúlik, mely esetben mindegyik végéből annyit kell lereszelni, amennyi szükséges, hogy az eredeti mértékbe ismét bele illő legyen." 477 Az egész monarchiára érvényes 1858. évi mértékhitelesítési rendelet — két melléklettel nyomtatásban is megjelent — utasításából 478 már többet tudunk meg. Az első rész (62 §) pontosan leírja az egyes mértékegységek etalonjait, illetve a mérőeszközöket, csak az azoknak megfelelőt lehet hitelesíteni; a második részben (60 §) pedig ismerteti ezek vizsgálati és hitelesítési módjait. Természetesen csak a hosszmértékekét ismertetem. A hosszmérték készülhet fából, fémből (mint vas, réz, kínai ezüst stb.) vagy csontból (kivéve a halcsontot, nedvszívó tulajdonsága miatt, s nem lehet bélyegezni). Mindegyik lehet Összehajtható is. Ez esetben az egyes tagoknak a teljes hossz egész részének kell lennie (pl. a 36 hüvelykes hüvelykmérő 2, 3, 4, 5, 9 vagy 12 részes), tartós csatlakozásúnak és a használat által nem változtathatónak. A famértéket száraz kemény fából kell készíteni, mindkét végén fém borítással. Az öl azonban lehet jól kiszáradt hasított puhafa is. Ennek a hossza 6 láb (1,896 m). A rőf 1,5X4,0—4,0X4,0 vonal (3,3X8,8—8,8x8,8 mm) keresztmetszetű legyen, egyik felén 1 / i> 1 / 8) Vie, V32, a másikon 1 / 3 és 1 / 6 részre legyen beosztva mindkét oldalán. A lómérték szorosra szőtt, nehezen hajlítható, 9 vonal (19,75 mm) széles és 1 öl 4 hüvelyk (2,0 m) hosszú szalag, amelynek elejére 3 hüvelyk (7,69 cm) hosszú, 1 hüvelyk 2 vonal (3,0 cm) széles és 1 / 2 vonal (1,09 mm) vastag, egy villához hasonlóan kialakított rézlemezt kell rávarrni (használatnál ezt a ló patája alá kell tenni, használaton kívül erre kell a szalagot feltekerni). A szalagra szövetnyomó feketével 18 markot (1 öl, vagyis 1,896 m) kell rányomtatni a megfelelő
