Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)

2. MÉRTÉK, MÉRÉS, MÉRÉSÜGY

lelnek meg, vagy pedig azok helyességében valamilyen okból kételkednek, illetve azokat pontosítani akarják, továbbá: amikor a mérésügy intézése útjára indul, illetve amikor azt valamilyen ok miatt újra kell rendezni. Az már a mértékek természetéből következik, hogy a vizsgálat igénye elsősorban a kereskedelmi mértékekre, közülük is leginkább az űrmértékekre irányul, de a többi sem szabadul meg tőle. S hogy félreértés ne legyen: nem a használni rendelt mértékegységek gyakorlati alkalmazása helyességének ellenőrzéséről van szó — e témakörrel később külön foglalkozom (ld. 2.4.6.) —; úgy is mondhatom, hogy itt a központi egységvizsgálatokat ismertetem. A témát az osztrák tevékenységgel kell kezdeni, meglátjuk, miért. Mária Terézia az 1750-es évek elején kezdte meg az egységes mértékrendszer bevezetésére vonatkozó intézkedéseit. A szakmai problémák elvi és gyakorlati tisztázását Joseph Franz matematikus-csillagász jezsuita tudósra bízta, aki tudományos pontossággal megvizsgálta a bécsi mértékek (rőf, mérő, icce, mázsa) egységeit, és vizsgálatai alapján elkészítette azok pontos etalonjait.

457 Ezzel pedig a kereskedelmi mértékek vizsgálatához a kor tudományos igényeit kielégítő, sőt, hosszú ideig érvényes vizsgálati módszert és etalonbázist adott, egy mértékrendszerrel egyetemben. Nekünk is, mert sok esetben a bécsi etalon lett a vizsgálati alap, s az ismeret sem állt meg a határon. Nálunk csak az 1770-es években indul meg, bécsi utasításra, a központi egységvizsgáló tevékenység. Elsőnek a gubernium kapott utasítást 1771-ben, s a következő évben megvizsgálja az Erdélyben dívó mértéknek brassói, kolozsvári, szebeni etalonjait, összehasonlítva a bécsi egységekkel; megállapítja azok nagyságát, illetve helyességét és az Összefüggéseket (természetesen a rőfét is).

458 1775-ben a bécsi bányakamara utasítására Tierenberger Károly matematikaprofesszor Selmecen megvizsgálja a bányamértékek — köztük a láb és az öl — egységeit, megállapítja nagyságukat, összehasonlítja azokat a bécsi mértékekkel; a viszonyról, s egyúttal a bécsi és a bánya mértékrendszer viszonyáról táblázatokat, az egyes mértékek etalonjairól pedig pontosan méretezett rajzokat készít.

459 1775—1776-ban a helytartótanács által kiküldött bizottság a felmerült problémák tisztázása érdekében megvizsgálja a pozsonyi mértékeket, illetve azok — köztük a rőf és az öl — etalonjait, megállapítja az egységek nagyságát, egyeseket összehasonlít a bécsi mértékekkel, különös gondot fordítva — érthetően — az űrmértékekre.

460 1779—1781-ben a helytartótanács részint hadélelmezési problémák miatt, részint a mértékegységesítés érdekében bizottságilag ismét megvizsgáltatja a pozsonyi mértékek — köztük a rőf és az öl — etalonjait. A bizottság pontosan leírja az etalonokat, megállapítja azok egységeit, nagyságát (a rőf negyedekre, az öl 6 lábra osztva), egyúttal pedig mértékvizsgálati és -hitelesítési szabályzattervezetet készít.

461 1783-ban a gubernium a kancellária utasítására a főhadszámvevőség részére megvizsgáltatja az erdélyi gabonamértékek egységeit, összehasonlítva a bécsi és a pozsonyi mértékekkel, megállapítja az egységek nagyságát.

462