Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)

2. MÉRTÉK, MÉRÉS, MÉRÉSÜGY

1792. A bányakamara újra meghatározza (bányanégyszögölben) a tárnatelek nagyságát (ld. 2.4.2.2.1.): felére csökkenti. Az 1753. évnél tett megjegyzésemet azzal egészítem ki, hogy jó példa arra az esetre, amikor az egységmegállapítás újrarendezését nem az egység, illetve számértékének valamilyen hibája, elégtelensége, hanem a társadalom megváltozott igénye váltja ki. 1819. A gubernium az úrbéri összeírás számára megállapítja a hold mint egység nagyságát másik három mértékkel: négyszögölben, erdélyi köbölben és bécsi mérőben.

456 Az egységmegállapításnak — méghozzá alapegységigénnyel — olyan kevert esete ez, amikor a származtatásnál az egyik alapegység (a négyszögöl) nagysága konkrétan meghatározott, országos, állandó egység, a másik kettő viszont nagyságban még egymást kiegészítve sem konkretizál, s inkább számítási egység jellegű. 1836. Az ez évi V. tc. meghatározta a „jobbágy-telki állomány" nagyságát: a belső telekét holdban, a külső teleknél a szántóét holdban, a rétét kaszásban (de kaszás=hold azonosítással); s meghatározta a hold nagyságát is: Magyarországon az úrbérrendezés szerinti három változós négyszögöl-számértékkel, HorvátSzlavóniában és Temesben szintén négyszögölben, de területenként, az ottani szokásnak megfelelően változó számértékkel (ld. 2.4.2.1.). Az egységmeghatározásnak ez ismét kevert módja, de már egy egységnagyságra centralizál, amelynek származtatásánál az alapegység nagysága konkrétan meghatározott, országos, állandó egység, viszont a belőle származtatott — és alapegység igényű — egységnek a nagysága területileg változik, többféle számértékkel. Végezetül itt is a metrikus rendszert, vagyis a négyzetmétert és származtatott egységeit kellene tárgyalni, de ezekkel is később, külön alfejezetben foglalkozom (ld. 2.4.5.3.). Befejezésül: Egyértelműen érzékelhető a hossz- és a földmérték egységmegállapítási módjának, mikéntjének különbsége. A hosszmértéké egyszerű, etalonizálható — etalonját közhelyre ki is teszik —, az alapegység mindig konkrétan létező objektum. A földmértéké viszont összetett, csak számérték rögzít nagyságot, az elvi etalon is ritka, az alapegység nem mindig objektum, hanem valamilyen aktus, pl. munka is. Különösen akkor érzékeljük ezt, ha a spontán, a gyakorlat által alakítgatott, s a szokás által megállapított egységek alakulására gondolunk, amelyek az előbbi szemlében érthetően nem szerepeltek. A hosszmértékeknél néhányszor sikerült közel kerülni, egyszer pedig közvetlenül bábáskodni is az egységmegállapítás és az etalonalkotás pillanatánál. A földmértékeknél még kivételesen sem állíthatjuk ezt, mert ott lappang a lehetőség, hogy csak újramegállapításról van szó, vagy pedig a gyakorlat alakította, a szokás meghatározta és tartotta egység nagyságát állapítják meg. A rend kedvéért: a súly, űr- és egyéb mérték egységmegállapításával, etalonalkotásával — nem tartozván a kötet témaköréhez — természetesen nem foglalkozom. • 2.4.4.2. Mértékegység-vizsgálat. Sor kerülhet az egység, illetve számértékének, etalon iának vizsgálatára akkor, amikor azok a használat igényének már nem fe-