Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)

2. MÉRTÉK, MÉRÉS, MÉRÉSÜGY

Kövessük most is az időrendet, a közlésre vonatkozóan pedig a hosszmértékeknél tett megjegyzésemre hivatkozom. 1610. Marosszék meghatározza a köblös egységnyi nagyságát: a szántóét köbölben, a rétét kaszásban, a szőlőét kapásban.

452 Az egységmeghatározásnak azon típusa ez, amikor a számérték csak akkor és ott rögzít nagyságot: a viszonyított mértékegység nagyságának ismeretében határozza meg az egységet (ld. 4.2.24., 4.2.29., 4.2.38., 4.2.76.), ellenkezőleg nem. Nagyon sok földmértékünknek ez a sajátossága. 17. század vége. Mohács (Baranya) összeírásakor meghatározzák, hogy minden hold hány lépés széles és hosszú legyen, ezzel mértékegységgel kell Mohács egész határát kimérni.

453 Lehet, hogy az egység meghatározása csupán rögzíti a helyi gyakorlatot, de lehet újkeletű is. Területi érvényessége viszont kétségtelen. A származtatás látszólag alapegységből ered, mégsem konkretizál, mert a lépésnek több alegysége volt (ld. 3.2.11.). 1732. A horvát országgyűlés határozata szerint a végzendő összeíráskor azt kell figyelembe venni, hogy az ország nagy részén a kaszás és a szekér azonos nagyságú rét, a holdnak pedig megadják a széltét-hosszát ölben.

454 Ez az egységmeghatározás az első esetben csak a viszonyított mértékegység (kaszás=szekér, ld. 4.2.32.10., 4.2.76.1.3.) nagyságának ismeretében konkretizál, a hold esetében pedig ez csak elvi nagysága az egységnek, a számérték még a szorzat esetében is csak számítási egység. 1750. Marossid (Szerem) kamarai felmérésekor megállapították, hogy minden hold széltében és hosszában hány öl legyen.

455 1753. A bányakamara pontosan meghatározza az akna- és a tárnatelek (mint egység) nagyságát bányaölben (ld. 2.4.2.2.1.). Az egységmegállapításnak azon módja ez, amikor a meghatározott, állandó nagyságú alapegységből származtatott újabb alapegység a sajátos alkalmazási területen általános, és számértékével, valamint annak felépítésével egyértelműen konkretizál. 1767. Az úrbérrendezési rendelet meghatározta a belső telek nagyságát pozsonyi mérőben, a külső teleknél a szántóét holdban, a rétét kaszásban, illetve szekérben, a szőlőét kapásban, a hold nagyságát pozsonyi mérőben, illetve a föld minőségétől függően három értékben (osztály) változó négyszögöl-számértékkel (ld. 4.2.24.1.20.). Az egységmegállapításnak olyan kevert módja ez, amely a művelési ágtól függően differenciál, és csak a viszonyított mértékegységnagyságok (ld. 4.2.24., 4.2.29., 4.2.32., 4.2.49.17.) ismeretében konkretizál. A közkeletű holdnak viszont az első országos érvényes egységmegállapítása, méghozzá alapegység minőséggel, amellett olyan származtatott egység, amelynek az alapegysége konkrétan meghatározott, országos, állandó egység. Egységnagyságot tehát csak a számérték ad, alakot is meghatározó elvi etalonja nincs. 1786. II. József rendelkezése a kataszteri felmérés alkalmával: az alsó-ausztriai hold nagysága az addigi 1584 négyszögöl helyett 1600 négyszögöl legyen, annak érdekében, hogy a felmérés során a hold 64-ed részeit (25 négyszögöl) maradék nélkül ki lehessen számítani (ld. 4.2.24.2.). Űjrarendezéses egységnagyság-meghatározás, amikor is a nagyságot számérték rögzíti, elvi etalonja nincs.