Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek, 1601–1874 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 6. Budapest, 1990)
2. MÉRTÉK, MÉRÉS, MÉRÉSÜGY
rögzítette és etaionizálta, feltehetően az akkor és ott még meglevő, de nem említett etalonok alapján. Mindkettő származtatott egység, mert a bányamértékként nem használt selmeci rőf bői ered (ld. 3.2.21.19.). 1778. II. József rendelkezése. A lómértéknek mint hosszmértékegységnek első ismert meghatározása, mikor is a vásárlandó ló minimális magasságát más mértékekkel (marok, vonás) állapították meg (ld. 3.2.12.). Ez is származtatott egység, az újoncmértékhez hasonlóan ezt sem etalonizálták, hanem mérőszalagot alkalmaztak (ld. 3.2.12.). Az egység nagyságát itt is csak számérték rögzíti. 1779—1780. A helytartótanács a pozsonyi mértékek vizsgálatánál (ld. 2.4.4.2.) újból megállapítja, többek között, a rőf (ld. 3.2.21.18.) és az öl (ld. 3.2.17.11.) 1715. évi etalonjai alapján azok nagyságát és beosztását (ld. 2.4.2.2.1.). Tehát ismételt megállapítás ez, ha úgy tetszik, eltekinthetünk tőle. 1786. II. József rendelkezése. A kataszteri felmérésnél alkalmazandó — tehát hivatalos — mérőlánc nagyságát más mértékkel (láb) meghatározza (ld. 3.2.10.2.). E mérőeszközt azonban egyúttal hosszmértékegységként is használták. Származtatott egység, külön etalonja nem volt. 1798. A lómérték egyik egysége más mértékkel (hüvelyk) a meghatározott nagyságának első ismert dátuma, de jóval korábban keletkezett (ld. 3.2.12.). Származtatott mérték, etalonja nincs, nagyságát a számérték rögzíti. 18. század. A bécsi mértékegységeknek még az előző korszakban meghatározott nagyságáról, illetve az akkor alkotott etalonjairól hozzánk csak a 18. században került másolat, ez viszont sem egységmegállapításnak, sem etalonizálásnak nem nevezhető, de megemlítem. 1843. Az országgyűlési bizottság törvényjavaslata új — és korszerűnek nevezhető — elvet és módszert alkalmaz az egységesítésben: nem a pozsonyi alapegységekre (etalonra) való általános hivatkozással, hanem a bécsi mértékrendszerre alapozva, viszonyszámosan, pontosan meghatározza minden mértékegység nagyságát. 461 A végére hagytam, mert az egész korszakra vonatkozik a végnek mint hosszmértékegységnek kortól, helytől, főleg textilfajtától függő, más mértékkel (rőf) adott hosszúság- (ritkán szélesség-), vagyis nagyságmeghatározásait (ld. 3.2.29.). Az egység származtatott, a nagyság érthetően nem etaionizált, azt csak számérték rögzíti, de az az említett tényezők függvényeként változó, a meghatározás tehát többszöri. Befejezésül természetesen a métert és származtatott egységeit kellene tárgyalni, de ezekkel később, külön alfejezetben foglalkozom (ld. 2.4.5.3.). A terület- és földmértékegységek meghatározásánál természetesen csak a — más mértékre vonatkozó — számérték rögzít nagyságot (csak elvi etalonjuk lehet), tehát mindegyik származtatott egység, még az alapegység is más mértékből ered. Az előző korszakból él tovább a királyi hold (ld. 4.2.24.3.) és az ekealja (ld. 4.2.15.), a bányakötél (ld. 4.2.39.2.) és bányatelek (ld. 4.2.80.2.), valamint a négyszögöl is (ld. 4.2.55.1.). E korszakban viszonylag kevés az egységnagyság megállapítására vonatkozó adat, ami természetesen nem jelenti azt, hogy nem is volt.
