Buzási János: A szocialista országok jelenkori levéltári terminológiájának szótára (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 5. Budapest, 1988)

Előszó a magyar kiadáshoz

az új összefüggésben esetleg egészen másképpen alakul a kifejezés magyar ekvivalense. Még gyakoribb az az eset, amikor az I. kötet egyik vagy másik kifejezésének definíciójából a II. kötet valamelyik kifejezést kiemeli, és azt önálló, specifikus fogalomként definiálja: tulajdonképpen csak ekkor válik világossá az I. kötetbeli definíció értelme, tisztázódik egy félreértés, más lesz a magyar ekvivalens. Az eltérések harmadik csoportjához az egyszerű helyesbítések tartoznak, így került pl. a magyar kiadásba a „legkisebb raktári egység" helyett következetesen a korábbi szinonima, a „tárolási egység" mint rövidebb, elegánsabb és legalább annyira találó kifejezés. A magyar kiadás egységes szerkezetben közli a szovjet alapkiadás I. és II. kötetének anyagát. Ez így látszott célszerűnek még akkor is, ha tudjuk, hogy a közös terminológiai kutatások a II. kötettel nem zárultak le. A magyar kiadásnak szerves része, vagyis a szótári korpuszba tartozik minden olyan kifejezés, amely a magyarországi levéltárügyben már létező vagy meghonosításra ajánlható fogalmat fejez ki. A többit, szám szerint 34 kifejezést — köztük jónéhány szinonimát —, vagyis a szovjet alapkiadás anyagának nem egészen 5 százalékát a magyar kiadás függelékben, egyszerű fordításként közli. Talán nem haszontalan egy példával megvilágítani, hogyan befolyásolja egy kifejezés fogalmi tartalmának ilyen vagy olyan meghatározása a kifejezés idegen nyelvű megfelelőjének kiválasztását. A szovjet alapkiadás II. kötetében szereplő OnHcaHHe flejia definíciója első megfogalmazásban általánosságban a tételre vonatkozó segédletcikk elkészítését jelentette, majd további vizsgálódások és konzultációk után a definíció annyira specifikus fogalomra szorítkozott, hogy ebben az értelemben a magyarországi levéltári gyakorlat nem használja és minden valószínűség szerint nem is fogja használni, így a kifejezésnek nemcsak magyar megfelelője, de jószerivel még elfogadható tükörfordítása sincs. A szovjet alapkiadás II. kötetében szereplő ApxHB-My3eö (olyan levéltári intézmény, amelynek feladata levéltári dokumentumok bemutatása) más okból nem került be a magyar kiadás szótári korpuszába. Olyan fogalomról van szó, amely a magyarországi levéltári gyakorlatban meghonosítható, sőt, bizonyos feltételek teljesülése esetén egyenesen kívánatos lenne. Egyelőre azonban a magyar levéltárügy kompetenciái nem állnak olyan szilárd lábakon, hogy a fogalom meghonosítása ne okozna súlyos félreértéseket és zavarokat. A szovjet kiadás magyar szinonima-anyaga teljes egészében átkerült a magyar kiadásba, sőt, az I. kötethez képest valamelyest bővült. Mivel a magyar kiadás elsősorban magyarországi használatra készült, úgy gondoltuk, hogy még további néhány közkeletű magyar szinonima közlése hasznos lehet, ha nem áll ellentétben a szótár szerkesztési alapelveivel. Az I. kötetben szereplő szakkifejezésekhez a magyar kiadásba pótlólag felvett szinonimák: állományrevízió, annotáció, forráspublikáció, kodikológia, kriptográfia, kutatás, leltár, ömlesztett iratok és papíröntés. Ugyanúgy, mint a szovjet alapkiadás, a magyar kiadás is szigorúan tartja magát azokhoz a kifejezésekhez, amelyeket a résztvevő országok levéltári terminológiai szakértői a maguk részéről nemzeti ekvivalensként megadtak. Ez még abban az