Buzási János: A szocialista országok jelenkori levéltári terminológiájának szótára (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 5. Budapest, 1988)

Előszó a magyar kiadáshoz

esetben is így történt, ha ortográfiai következetlenség (pl. diazotipia, diasocópia mint a flHa30KonHa = diazó másolat spanyol megfelelője) vagy értelmezési probléma (pl. gestattete Eigenschaften von Fotomaterial mint a felbontóképesség német megfelelője) gyanítható. Ettől csak a fond vietnami megfelelője esetében tértünk el, amit az alapkiadás I. kötete főng, II. kötete pedig phőng alakban közöl. A magyar kiadásban mindenütt a phőng alak szerepel. A magyar kiadás szerkezete azonos a szovjet alapkiadáséval: a szótári korpusz betűrendes, a címszavak a betűrend szerint emelkedő sorszámot viselnek. A szótárhoz a címszavak rendszerezett jegyzéke csatlakozik, majd ezt követik a különböző nemzeti ekvivalensek betűrendes jegyzékei. Függelék tartalmazza — a szovjet alapkiadás megfelelő kötetére és köteten belül a sorszámra való ^tálassal — a szovjet alapkiadásban szereplő olyan kifejezéseket, amelyeknek nincs magyar megfelelőjük. A szótári részben a szinonimáknál egyenlőségjellel utalunk az elfogadott vagy ajánlott kifejezésre, vagyis arra a címszóra, amely alatt az adott fogalom definíciója található (pl. Archeográfia = Forrásközléstan, Felvétel = Fényképkocka stb.). A definíciók szövegében kurzívan szedett kifejezések a szótárban, a maguk betűrendi helyén, definícióval ellátott szakkifejezésekként jelennek meg. A szócikkeknél a nemzeti ekvivalensek a különböző nyelvek rövidítésének betűrendjében követik egymást: B = bolgár, CS = cseh, L = lengyel, M = mongol, N = német, O = orosz, R = román, S = spanyol, SZ = szlovák, V = vietnami. A magyar kiadás ennyiben eltér a szovjet alapkiadástól, ahol a sorrendet a KGSTországok rövidített hivatalos nevének betűrendje határozza meg. Ha valamelyik nyelven ugyanazon fogalomra több kifejezés van, közülük első helyen az ajánlott vagy leggyakrabban használt kifejezés áll. A nemzeti ekvivalensek jegyzékeinek országok szerinti sorrendje ugyanaz, mint a szótári szócikkeknél. Itt annak a szótári szócikknek a sorszámára történik utalás, amelyben az adott kifejezés előfordul. A függelék az alapkiadás I—II. kötetének magyar megfelelő nélküli kifejezéseit ezek köteten belüli sorszáma szerint közli. Köszönettel tartozunk a szovjet, bolgár, cseh, lengyel, NDK-beli, román, szlovák és vietnami kollégáknak azért, hogy még az alapkiadás II. kötetének szerkesztési szakaszában részünkre külön összeállították a nemzeti ekvivalensek szójegyzékeit, és ezzel értékes segítséget nyújtottak a magyar kiadás előkészítéséhez. Budapest, 1986. október hó • A magyar kiadás szerkesztője