Ember Győző: Levéltári terminológiai lexikon (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 4. Budapest, 1982)

Terminológia

A terjedelmet lapszámban (folium), vagy pedig oldalszámban (pagina) adja meg. Rendszere az anyag tényleges vagy ideális rendszerét követi. Kiviteli formája általában az ívforma, de készülhet kartotékformában is. 14—113 Elenchus — latin kifejezés, iratjegyzéket és lajstromot egyaránt neveztek elenchus nak. 14—114 Registrum — latin kifejezés, általában a lajstromot nevezték registrumnak, olykor azonban a jegyzéket is. 14—115 Regeszta — tájékoztatási célú, az egyes iratok szintjén készült, analitikus, kiadásra szánt levéltári segédlet. Regeszta nem készül valamely levéltári intézmény teljes anyagáról, tehát részleges segédlet. A levéltári anyag következő adatairól tájékoztat: cím vagy jelzet, irattani jelleg, nyelv, kor, tartalom, filmezettség, fényképezettség, közzétettség, irodalom. A fenti adatokon kívül még egyéb speciális adatokat is tartalmazhat a regeszta, pl. az irat anyagát, a rajta levő pecsétek meghatározását, számát és állapotát, a térképek léptékét, fényképeknél az eredeti és a másolat nagyságának egymáshoz való viszonyát stb. Rendszere követheti az anyag ideális rendszerét, de el is térhet attól. Kiviteli formája ugyanúgy lehet ív-, mint kartotékforma. Van a regeszta szónak egy másik jelentése is. Regesztának nevezik a nem teljes szövegben, hanem csak kivonatos formában közlésre kerülő egyes iratok tartalmi kivonatát is. Az ilyen regeszta, bár sok segédletbeli adatot tartalmaz és a levéltári anyag minél könnyebb használatát is segíti, lényegében nem levéltári segédlet, hanem kivonatos formában közölt forrás. Ilyen regeszták készítése mint levéltári munka nem a segédletkészítés, hanem a forrásközlés kategóriájába tartozik. A Zsigmond kori oklevéltárban közölt regeszták pl. nem levéltári segédletek, noha segédletként is használhatók. Elsődleges rendeltetésük az, hogy egyes iratok kivonatos formában történő közlései legyenek, nem pedig az, hogy segédletül szolgáljanak. Az ilyen regesztát, hogy a levéltári segédletfajta regesztától megkülönböztessük, forrásközlő regesztának nevezhetjük. A forrásközlő regeszta tehát kivonatos formában — tartalmi vagy tárgyi kivonatban — közlésre szánt, illetve közölt egyes irat. Más szavakkal: a forrásközlő regeszta egyes iratnak közlésre szánt, illetve közlésre került, tartalmi vagy tárgyi kivonata. A forrásközlő regeszta egyik faja a rövid regeszta. A forrásközlésnél szerepel a regesztának egy további sajátos faja is: a fejregeszta. 14—116 Rövid regeszta — a forrásközlő regeszta egyik faja. Rövid regeszta formájában, azaz nem tartalmi, hanem csak tárgyi kivonatban szoktak közölni — a forráskiadvány teljessége érdekében — olyan egyes iratokat, amelyeket korábban más kiadványokban — akár teljes szövegben, akár kivonatosan — már közzétettek. A rövid regeszta tehát tárgyi kivonatban közlésre szánt, illetve közölt egyes irat. 14—117 Fejregeszta — teljes szövegű iratközlésnél a közölt irat szövege előtt — annak mintegy fejeként — megadott tárgyi vagy tartalmi kivonat. A teljes szövegű iratközlésnél rendszerint a következő bevezető részek szerepelnek: egy sorszám, a közölt irat kelte (hely és idő), a közölt irat címe, majd a fejregeszta. Az irat címével együtt annak tárgyát is meg szokták határozni. Ebben az esetben a fejregeszta tartalmi kivonatot ad. Ha a cím nem ad egyben tárgymeghatározást is, akkor a fejregeszta vagy tárgyi, vagy pedig tartalmi kivonat. 14—/ll8 Katalógus — szónak több jelentése van. A katalógus — a szó egyik jelentésében — tájékoztató célú, belső használatra és kiadásra egyaránt szánt, az egyes iratok szint-