Ember Győző: Levéltári terminológiai lexikon (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 4. Budapest, 1982)

Terminológia

jén készült, analitikus jellegű, a levéltári anyag rendszerével általában egyező rendszerű, kartoték formájú segédlet. Adatai: az egyes irat címe és jelzete, irattani jellege, nyelve, kora, tartalma, terjedelme, sérültsége, betegsége, filmezettsége, fényképezettsége, közzétettsége, irodalma. Katalógust többnyire térképekről és tervrajzokról készítenek. A katalógus — a szó másik jelentésében — mindenféle segédlet, amely térképekről és tervrajzokról készült. A szó harmadik jelentésében a katalógus mindenféle segédlet, amely kartotékformában készült. A katalógus, illetve pontosabban, a katalóguslap, a regesztával azonos levéltári segédlet. Egyes iratfajták — pl. térképek, tervrajzok — regesztáit szokták katalóguslapnak, ületve rövidebben katalógusnak nevezni. Valamely levéltári anyagról készült katalóguslapok alkotják annak az anyagnak a katalógusát. 14—119 Katalóguslap — a kartotékformában készült katalógus egyik kartotéklapja. 14—120 Mutató — szót a magyar levéltári terminológia három értelemben is használja. Két értelemben csak levéltári anyaghoz készült levéltári segédletet jelent, a harmadik értelemben pedig nemcsak levéltári anyaghoz, hanem levéltári segédletekhez, nemkülönben más iratokhoz, irodalmi művekhez is készült segédletet. A mutató — a szó első jelentésében — tájékoztatási célú, az egyes iratok szintjén készült, szintetikus, belső használatra szánt levéltári segédlet. Valamely levéltári intézmény anyagának csak egyes részeihez készül, tehát részleges segédlet. A levéltári anyag következő adatairól tájékoztat : cím vagy jelzet, irattani jelleg, kor, tárgy és terjedelem. A cím és jelzet általában csak a levéltári cím és jelzet kell hogy legyen, kivéve, ha az egyes irat egyben legkisebb raktári egység is, pl. kötet, tok. Ilyen esetben a raktári jelzetet is feltünteti a mutató. A terjedelmet lapszámban (folium), vagy pedig oldalszámban (pagina) adja meg. Rendszere — és ez a különbség a lajstrom és a fenti értelemben vett mutató között — az anyagnak sem tényleges, sem ideális rendszerét nem követi, hanem az anyag jellegének megfelelően választott valamely más rendszer. Lehet ez a rendszer tárgyi, időrendi, betűrendes stb. Kiviteli formája — és ebben is különbözik a lajstromtól — általában a kartotékforma, készülhet azonban — különösen ha végleges, azaz további kiegészítés nem várható hozzá — ívfo imában is. Mutatónak szoktak nevezni azután — és ez a szó második jelentése — egyes bármilyen típusú olyan levéltári segédleteket, amelyeknek a rendszere eltér az anyag tényleges, vagy ideális rendszerétől. így pl. a fondok és állagok szakjegyzékét nevezik szakmutatónak is. Vagy a Magyar Országos Levéltár Diplomatikai levéltárának időrendi rendszerű jegyzékét nevezik időrendi mutatónak is. A tematikai rendszerű, azaz tematikus segédleteket is általában mutatóknak szokták nevezni. A mutató végül — a szó harmadik jelentésében — a levéltári anyagnak, vagy a levéltári segédleteknek, nemkülönben más iratoknak, irodalmi műveknek olyan segédlete, amely azok bizonyos adatait — elsősorban a tárgyuk meghatározásában szereplő személy- és helyneveket, tárgyi cím- vagy vezérszavakat — kiemeli és meghatározott rendszerben, — rendszerint betűrendben, vagy tematikai rendben, de lehet a rendszer vegyes is — csoportosítja, feltüntetve, hogy ezek az adatok a levéltári anyagban, a levéltári segédletekben, vagy más iratokban, irodalmi művekben hol találhatók. Az ebben az értelemben vett mutatóknak különböző fajait különböztetjük meg, amilyenek : az általános, a név-, a személynév-, a helynév-, a tárgy- stb. mutatók. A mutatót ebben az értelemben indexnek is nevezik.