Ember Győző: Levéltári terminológiai lexikon (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 4. Budapest, 1982)

Levéltári terminológiai munkák

az őket jelölő kifejezéseket nem csupán megállapítja és rendszerezi, hanem meg is határozza, értelmezi is. A levéltári terminológiai lexikon végül a megállapított és rendszerbe foglalt levéltártudományi fogalmakat és kifejezéseket nem csupán meghatározza, értelmezi, hanem a meghatározáshoz magyarázatot is fűz. A rendszer, amelybe a levéltári terminológia a levéltártudományi fogalmakat és kifejezéseket, a róluk adott meghatározást és az ahhoz fűzött magyarázatot foglalni szokta, általában kétféle szokott lenni: betűrendi vagy szakrendszer. Lehet a szakrendszer kategóriáin belül alkalmazni a betűrendi rendszert. Mindhárom levéltári terminológiai műfaj készülhet egy vagy több nyelven. Lehetne az egynyelvű levéltári terminológiai szójegyzéket vagy szótárt csak szójegyzéknek nevezni, a több nyelvűt pedig csupán szótárnak. így a műfajok száma 4-re bővülne: szójegyzék, szótár, értelmező szótár, lexikon. Minden tudománynak elsőrendű érdeke fűződik ahhoz, hogy fogalmait és az őket jelölő kifejezéseket megállapítsa, a maga egyértelmű nyelvét kialakítsa. Fejlődésének ez egyik alapfeltétele. Nem csupán az elmélet fejlődésének, hanem áz elért eredmények gyakorlati értékesítésének is. Mint ahogyan a nemzetek fejlődésének is a nemzeti nyelv kialakulása volt az alapja, és az napjainkban is. Valamely tudomány igénye arra, hogy a maga tudományos nyelvét kialakítsa, fejlődésének nem mindjárt a kezdetén, hanem fejlettségének már bizonyos magasabb fokán jelentkezik. így volt ez a levéltártudományban is. Már megjelent több levéltártudományi munka, amikor a levéltári terminológia kérdése levéltárosok tanácskozásán először felmerült. Nem véletlen, hogy német levéltárosok határozták el első ízben, hogy egységes levéltári nyelv kialakítására kísérletet tesznek. A német nemzetállam viszonylag későn alakult ki, a kisebb-nagyobb országok és tartományok múltbeli önállósága, külön fejlődése, több tekintetben, nem utolsósorban a nyelv vonatkozásában, az egyesülés után is éreztette hatását. Egységes levéltári nyelvre a német levéltárosoknak nemcsak a levéltártudomány fejlesztése végett volt szükségük, hanem egyszerűen azért is, hogy megértsék egymást. A német levéltárosok 1929-ben Marburgban tartott összejövetelén 2 előadás hangzott el, amely a levéltári terminológia kérdésével foglalkozott. Az egyiket Heinrich Ottó Meisner, a másikat Wilhelm Fürst tartotta.

1 A marburgi Archivtagon bizottságot küldtek ki az egységes német levéltári terminológia kidolgozására. A bizottságnak 5 tagja volt, köztük Meisner és Fürst, továbbá H. Thimme, valamint 2 bécsi levéltáros: Ludwig Bittner és Lothar Gross. „A kiküldött bizottság munkáját — írta Szabó István a Levéltári Közlemények 1930. évi 8. évfolya1 Meisner előadásának címe: Elemente der archivarischen Berufssprache volt, Fürst előadásáé: Zur Frage der archivarischen Fachausdrücke. Mindkettő megjelent az Archivalische Zeitschrift 1930. évi, 39. kötetében.