Ember Győző: Levéltári terminológiai lexikon (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 4. Budapest, 1982)

Terminológia

szerű tárolásnak megvannak a sajátos követelményei, az irattári őrzés e követelményeknek kell, hogy megfeleljen. Az irattári őrzés eszközei és módjai is e követelmények kielégítésére hivatottak. Az irattári őrzés vagy tárolás eszközei és módjai lényegében azonosak a levéltári anyagvédelem eszközeivel és módjaival, róluk az anyagvédelemről szóló fejezetben, annak címszavainál találhat többet az olvasó. 4—78 Irattári tárolóeszköz — olyan eszköz, amely az irattári anyagnak az irattárban való elhelyezésére, tárolására szolgál. 4—79 Iratrendező — az irattári Őrzésnek vagy tárolásnak egyik eszköze, az irattári raktári egységek egyike. Az iratrendezőben az egymásra fektetett iratokat fémszerkezet fogja össze három kartonlap (két fedő- és egy hátlap) közé, olyan módon, hogy a szerkezet az iratok azonos helyén nyitott két lyukon halad keresztül. Az így három kartonlap közé fogott iratokat elöl nyitott karton tokba csúsztatják, olyan módon, hogy a tok nyílását a becsúsztatott kartonhátlap zárja le. A tokot az irattároló polcon alsó éllapjára állítva úgy helyezik el, hogy a toknak a becsúsztatott kartonhátlappal lezárt nyílása kifelé néz. Az iratok tehát az iratrendezőben a polcon állnak. Az iratrendező raktári jelzetét, valamint esetleg a benne elhelyezett iratok irattári jelzetét a tok nyílását lezáró becsúsztatott, kifelé néző kartonhátlapjára szokták írni. Az iratrendezőt más néven irattartónak is hívják. 4—80 Iratgyűjtő — az irattári őrzésnek vagy tárolásnak egyik eszköze, olykor irattári raktári egység. Az iratgyűjtő három behajtható oldallappal ellátott kétlapos kartonív, amelybe az iratokat anélkül helyezik el, hogy valami összefogná őket. Az iratgyűjtő méretei meghatározzák a benne elhelyezhető iratok mennyiségét. Az a kívánatos, hogy az iratgyűjtőbe egy irattári egység iratai kerüljenek, hogy az iratgyűjtő irattári egység is legyen. Az iratgyűjtőt is szokták irattartónak nevezni. 4—81 Iratborító lap — közepén 2 részre öszszehajtott papírlap, amelyet iratok tárolására használnak, a 2 rész közé iratokat helyeznek. Borítónak vagy palliumnak is nevezik. 4—82 Iratmappa — kemény, vastagabb papírból készült iratborító lap. 4—83 Iratdosszié — mint tárolási eszköz átlagos nagyságú iratok elhelyezésére megfelelő méretű, kemény papírból készült, alsó, felső és 3 behajtható oldallappal rendelkező irattartó. 4—84 Iratcsomó — mint tárolási eszköz iratok tárolására szolgáló, hevederrel átkötött, 2 egyforma nagyságú iratfedő lemez. Az iratokat a fedőlemezek közé helyezik el. 4—85 Iratfedő lemez — mint tárolási eszköz a tárolt iratok alakjához igazodó méretű kemény papírlemez. Az iratokat 2 ilyen lemez közé helyezik és hevederrel átkötik. Ilyen módon iratcsomókat (fasciculusokat) alakítanak ki. 4—86 Iratheveder — olyan, rendszerint csattal ellátott, 3—4 cm széles, kötözőeszköz, amellyel az iratcsomó 2 fedőlemezét átkötik, a közéjük helyezett iratokat összefogják. 4—87 Iratfíízés — mint irattári fogalom az irattári tárolásnak az a módja, ahogyan az iratok bizonyos mennyiségét — akár egy több lapos egyes iratot, akár több egyes iratot — puha fedőlapok közé egybefűzik, az iratokból füzeteket alakítanak ki. Az így kialakított füzetek rendszerint raktári egységek, de vannak olyan füzetek is, amelyek nem raktári egységek, hanem csak részei egy raktári egységnek, pl. egy doboz

1 nak. A füzetek kialakításánál általában arra