Ember Győző: Levéltári terminológiai lexikon (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 4. Budapest, 1982)

Terminológia

módját nevezik. Az írásbeli elintézés formális módja pl. a pro domo feljegyzés, felterjesztés, átirat vagy leirat küldése valamilyen szervhez vagy személyhez. 22—109 Elintézés kelte — az ügyet, illetve az ügydarabot záró (lezáró) intézkedésnek vagy intézkedéseknek a napja. 22—110 Elintézéstervezet — annak az intézkedésnek vagy azoknak az intézkedéseknek a tervezete, amelyeknek megtételét a kérdéses ügy vagy ügydarab előadója a dönteni jogosult személynek az elintézés érdekében javasolja. Amennyiben a javasolt intézkedés kiadvány küldése, az elintézéstervezet a javasolt kiadvány szövegének, fogalmazatának a tervezete. Minthogy az elintézéstervezetet az előadó készíti, előadói tervezetnek is nevezik azt. Az elintézéstervezetet a döntésre jogosult személy maga készítheti. Ebben az esetben ő maga az ügy vagy ügydarab előadója. 22—111 Kiadvány tervezet — valamely kimenő iratnak (kiadványnak) az előadó által készített tervezete, a kiadvány fogalmazatának az első változata, amely felülvizsgálatra és kiadványozásra kerül. 22—112 Felülvizsgálás — az irodai ügyvitelben a kiadványtervezetnek az azt készítő előadó részlegvezetője által történő átnézését, esetleg módosítását és jóváhagyását jelenti, mielőtt a tervezet a kiadványozó elé kerül. A felülvizsgálás két vagy több szinten is történhet, pl. előbb egy csoport-, majd egy osztályvezető, végül pedig a szerv vezetőjének helyettese által. 22—113 Láttamozás — az irodai ügyvitelben a felülvizsgálás velejárója, a felülvizsgáló a felülvizsgált kiadvány tervezetre ráírja, hogy látta, s ezt saját kezű aláírásával vagy kézjegyével tanúsítja. 22—114 Véleményezés — az irodai ügyvitelben valamely tervezett intézkedéssel (pl. egy kiadvánnyal) kapcsolatban olyan részlegnek, személynek vagy szervnek az állásfoglalását jelenti, amelynek vagy akinek az állásfoglalás nem beosztásával járó kötelessége, de akinek véleményét a kiadványozó döntése előtt ismerni kívánja. 22—115 Kiadványozás — az elkészített és felülvizsgált kiadványtervezet jóváhagyása és a jóváhagyott kiadványtervezet letisztázásának és elküldésének engedélyezése annak a személynek, a kiadványozónak a részéről, aki a kérdéses ügyben kiadványozási joggal, azaz a döntés jogával rendelkezik. A kiadványozás általában úgy történik, hogy a kiadványozó a kiadványtervezetre egy „K" betűt ír, ami azt jelenti, hogy a tervezett kiadványt ki lehet, illetve ki kell adni. A „K" betű után a kiadványozás napját jegyzi fel, utána pedig aláírja a feljegyzést. A latin nyelvű írásbeliség idején Magyarországon a kiadványozás általában az „Exp." — „Expediatur" feljegyzéssel történt, ami ugyanazt jelentette, mint a „K" betű, vagyis hogy a tervezetet ki lehet, ki kell adni. A kiadványozási kiadmányozásnak is szokták nevezni, miként a kiadványt kiadmánynak. Minthogy a beadványt nem nevezik beadmánynak, annak ellentétpárjánál, a kiadványnál sem indokolt a kiadmány elnevezés. Éppen ezért indokolatian a kiadmányozás kifejezés is. 22—116 Kiadványozási jog — a kiadványozási hatáskörbe tartozó ügyekkel kapcsolatos kiadványtervezetek jóváhagyásának, a jóváhagyott kiadványtervezetek letisztázása és elküldése engedélyezésének a joga. A kiadványozási jog azonos a döntési joggal. 22—117 Kiadványozási hatáskör — azoknak az ügyeknek a köre, amelyekben valamely személy kiadványozási joggal rendelkezik. A kiadványozási hatáskör azonos a döntési hatáskörrel. 22—118 Kézjegy — vagy szignó erősen rövidített aláírás, amelyet belső ügyviteli iratokon szoktak használni