Ember Győző: Levéltári terminológiai lexikon (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 4. Budapest, 1982)

Terminológia

a mutató csak az ügyiratokra (az alapszá­mokra) utal, az ügydarabokra (az iktatószá­mokra) azonban nem. A mutatóban minden egyes ügyiratdarab (iktatószám) címszavai­nak szerepelniök kell, de egy-egy ügyirat (alapszám) esetében csak egyszer, még ab­ban az esetben is, ha egyes címszavak több ügy iratdarabban (iktatószámban) is előfor­dulnak. A mutató formája általában kartotékfor­ma, de ívformában is készülhet. Kartotékforma esetében több év irat­anyagához közös mutató készül, ívforma esetében minden év anyagához külön-külön. 22—102 Iktató — az a személy, aki iktat. Az elintézés 22—103 Szignálás — valamely iratképző ügyvitelében annak a részlegnek, illetve an­nak a személynek a kijelölése, amely vagy aki bizonyos ügyet vagy ügydarabot intézni, döntésre előkészíteni, az üggyel vagy ügyda­rabbal kapcsolatos kiadványok tervezetét el­készíteni köteles, annak a személynek (a szignálónak) részéről, akinek a hatáskörébe a kérdéses ügy vagy ügy darab tartozik. Ha a szignálás részlegre történt, az illető részleg vezetője továbbszignál a részleg va­lamelyik dolgozójára. A szignálás két vagy több részlegre is tör­ténhet. Ez azt jelenti, hogy a kérdéses ügy vagy ügydarab intézésében több részlegnek kell részt vennie, a döntésre vonatkozó ja­vaslatokat, a kiadványok tervezeteit több részlegnek kell megtennie, ületve elkészíte­nie. 22—104 Szignáló — az a személy, aki szig­nál. 22—105 Intézkedés — az ügyintézés során az ügy vagy ügydarab elintézése érdekében az ügyet intéző szerv vagy személy részéről írásban vagy szóban végrehajtott cselekedet. Azon az alapon, hogy az intézkedés írás­ban, vagy szóban történik, írásbeli és szóbeli intézkedést különbözetetünk meg. Azon az alapon, hogy az intézkedés vala­mely ügy vagy ügydarab intézésének záró, vagy csupán közbenső állomását jelenti, zá­ró és közbenső intézkedést különböztetünk meg. 22—106 Közbenső intézkedés — olyan intéz­kedés, amely valamely ügynek vagy ügy­darabnak nem az elintézését, hanem csupán az elintézés belső előkészítését jelenti. Egy iratkölcsönzési ügyben közbenső in­tézkedés pl. a kölcsönkért iratok csatolása. 22—107 Záróintézkedés — olyan intézkedés, amellyel valamely ügy vagy ügydarab elinté­zést nyer. Egy iratkölcsönzési ügyben az egyik ügy­darab záróintézkedése pl. a kölcsönkért ira­tok elküldése. Az egész ügy záró intézkedése pedig a hiánytalanul visszaérkezett iratok visszahelyezésének a kölcsönkönyvben és az ügyiraton való feljegyzése, valamint a köl­csönzés ügyiratának irattárba helyezése. 22—108 Elintézés — (valamely ügy elintézé­se) az ügyintézésben az az intézkedés vagy azoknak az intézkedéseknek a sorozata, amelyek a kérdéses üggyel kapcsolatosan az ügyet intéző szervre vagy személyre háruló feladatokat megoldják. Több fázisú ügyek esetében az ügy elinté­zésén kívül az ügy daraboknak is van elinté­zésük. Az ügydarabok elintézései együtt je­lentik az ügy elintézését. Az elintézés valamely ügy, vagy valamely ügy egyik fázisa intézésének a befejezése, le­zárása. Az elintézés szóban, vagy írásban történ­het. Mind a szóbeli, mind az írásbeli elinté­zésnek többféle módja van. Az elintézés módjának általában az írás­beli elintézés valamilyen módját nevezik, amelyet mind az ügy iratán, mind pedig az iktatókönyvben feljegyeznek. Az elintézés módjának általában az írás­beli elintézés formális, nem pedig érdemi 19* 291

Next

/
Thumbnails
Contents