Ember Győző: Levéltári terminológiai lexikon (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 4. Budapest, 1982)

Terminológia

Érkeztetés a különböző szervek írásbeli ügyvitelében már a sorszámos iktatást meg­előző időkben is volt. A latin nyelvű írásbeli­ség idején az érkeztetés úgy történt, hogy a beadvány átvevője, a postabontó a bead­ványra „Praesentatum" kifejezést és a napi dátumot jegyezte fel. Amióta érkezési vagy iktatói bélyegzőt használnak, az érkeztetés a bélyegző egyes rovatainak a kitöltésével történik. Az érkeztetés alkalmával a beadványra írt feljegyzést érkezési feljegyzésnek nevezik. 22—81 Érkezés — mint irodai ügyviteli fo­galom a beadványnak az iratképző szervhez vagy személyhez érkezését, részéről történő átvételtét jelenti. Az érkezés napi dátumát a beadványon fel szokták jegyezni. Az érkezés feljegyzése a latin nyelvű ügy­vitelben a „Praesentatum", a magyar nyelvű­ben az „Érkezett" szóval és a napi dátum fel­tüntetésével történt, illetve történik. Az érkezés feljegyzését érkeztetésnek is nevezik. Az érkezést beérkezésnek, az irat beérke­zésének is mondják. 22—82 Érkezés kelte — annak a napnak a kelte, amelyen az iktatásra kerülő üggyel vagy ügydarabbal kapcsolatos beadvány, vagy pro domo feljegyzést tartalmazó elő­adóív az iktatóhoz érkezett. Az iktató köteles az érkezés keltét még az érkezés napján feljegyezni a beadványra, vagy az előadóívre. Az iktatás 22—83 Iktatóbélyegző — az iktatáskor a be­adványoknak rendszerint utolsó oldalára, annak lehetőleg bal felső sarkába nyomott bélyegző, amely az iratképző szerv nevét, to­vábbá az iktatáskor kitöltésre kerülő alábbi rovatok címeit tünteti fel: a beadvány érke­zésének éve, hónapja és napja, az iktató­szám, az alapszám, a tételszám, a mellékle­tek száma. Nevezik az iktatóbélyegzőt érkezési bé­lyegzőnek is. 22—84 Iktatás — jegyzőkönyv vezetése va­lamely szerv vagy személy (az iratképző) mű­ködésének fontosabb eseményeiről, az általa intézett jelentősebb ügyekről. Az iktatókönyvnek nevezett jegyző­könyvben az iktatott ügyeknek leglényege­sebb adatai kerülnek feljegyzésre. Az iktatókönyvben feljegyzett adatok az előadóíveken is feljegyzésre kerülnek, de nem minden, az előadóíveken szereplő adat kerül feljegyzésre az iktatókönyvben is. Az iktatókönyvben az iktatásra kerülő ügyek minden egyes fázisát, minden egyes ügy darabját iktatni szokták. Az ügyek vagy belső kezdeményezésre, hivatalból (ex officio, ex offo), pro domo fel­jegyzéssel indulnak, vagy pedig külső kezde­ményezésre, valamely beadvánnyal, kívülről érkező irattal kapcsolatban. Az ügyek fázisai, az ügydarabok általá­ban egy-egy belső (pro domo) feljegyzéssel, vagy pedig egy-egy beadvánnyal kapcsolatos intézkedéseket jelentenek. Ezek az intézke­dések általában vagy pro domo feljegyzések, vagy pedig kiadványok, kívülre menő iratok formájában történnek. Előfordul azonban, hogy az iratképző szerv szervezeti egységei­hez menő, belső kiadványok formájában történik az intézkedés. A pro domo feljegyzé­sek és a belső kiadványok közül nem mind­egyikjelenti valamely fázis kezdetét vagy vé­gét. A beadványok közül ellenben mind­egyik új fázist indít, miként a kiadványok is valamely fázist lezárnak. Vannak olyan ügyek, amelyeknek elinté­zése egy fázisban megtörténik. Vannak to­vábbá olyanok, amelyeket több fázisban in­téznek el. Az iktatókönyben az ügyek minden fázi­sát külön szám alatt szokták iktatni. Az egy fázisú ügyek egy, a több fázisúak több szám alatt kerülnek iktatásra. Az ügyeket, illetve azok fázisait, az ügy­darabokat, minden naptári év elején újrakez­dődő, folyamatosan növekvő számok, az ik-

Next

/
Thumbnails
Contents