Ember Győző: Levéltári terminológiai lexikon (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 4. Budapest, 1982)

Terminológia

Az előadók elsősorban tudományos (mű­szaki tudományos) és adminisztratív dolgo­zók. Egyes kezelők is szoktak bizonyos elő­adói munkát végezni. A tudományos előadó vagy előadó (refe­rens) levéltáros általában a levéltári anyag meghatározott részének anyagfelelőse is. Az előadót referensnek vagy ügyintéző­nek is nevezik. 21—214 Anyagfelelős — az a levéltári dolgo­zó, aki a levéltári anyag meghatározott ré­szének, referenciájának biztonságáról és megfelelő kezeléséről gondoskodni tartozik, azért felelős. A referenciáknak általában két anyagfele­lősük van: egy tudományos dolgozó (előadó vagy referens levéltáros) és egy kezelő (rak­tárkezelő). 21—215 Iratrestaurátor — az a levéltári dol­gozó, akinek fő feladata a levéltári anyag konzerválása és restaurálása. Az iratrestaurátort papírrestaurátornak, restaurátornak, konzervátornak is nevezik. 21—216 Iratfényképész — az a levéltári dol­gozó, akinek fő feladata a levéltári anyag fényképezése. 21—217 Anyagóvó — vagy raktárhigiénikus — iratanyag esetében iratóvó — az a levéltá­ri dolgozó, aki a levéltári anyag raktári kör­nyezetét figyeli és tanulmányozza, annak megfelelő voltáról gondoskodik, a levéltári anyagot portalanítja és fertőtleníti. 21—218 Iratfertőtlenítő — az a levéltári dol­gozó, akinek fő feladata a levéltári iratanyag fertőtlenítése, azaz az anyagban levő állati és növényi kártevők elpusztítása. Az iratfertőtlenítő a levéltári anyagóvók közé tartozik. 21—219 Könyvkötő — olyan szakmunkás­képesítéssel rendelkező levéltári dolgozó, akinek fő feladata a levéltári iratanyag köté­se és fűzése. A könyvkötő a levéltári anyagóvók közé tartozik. 21—220 Szakmunkás — az a műszaki levél­tári dolgozó, aki nem tudományos munka­körben dolgozik. Szakmunkás tulajdonképpen az irat­restaurátor, az iratfényképész és az anyagvé­dő is, a szó szűkebb értelmében azonban csak a többi szakmunkást, a könyvkötőt, a gázmestert, a technikust, a gépészt stb. neve­zik annak. A nemzetközi kapcsolatok 21—221 Nemzetközi kapcsolat — valamely levéltári intézmény érintkezése külföldi — elsősorban levéltári — szervekkel és szemé­lyekkel. A levéltári nemzetközi kapcsolat általá­nosabb formái: külföldi érdeklődők írásbeli tájékoztatása, külföldi látogatók szóbeli tá­jékoztatása, külföldi gyakornokok foglal­koztatása, külföldi kutatók kiszolgálása, írásbeli tájékoztatás kérése külföldről, tanul­mányút külföldön, kutatás külföldön, repro­dukció rendelése külföldről, levéltári anyag kölcsönzése külföldről és külföldre, repro­dukciócsere, kiadvány csere, kiadványok kölcsönös megjelentetése. A nemzetközi kapcsolatot külföldi kap­csolatnak is nevezik. 21—222 Külföldi tanulmányút — célja a kül­földi levéltári viszonyok tanulmányozása, vagy pedig kutatás külföldi levéltári anyag­ban. Egyik faja a külföldi tanulmányutaknak az, amelynek célja Hungarica-anyag feltá­rása. 21—223 Külföldi látogatás — Külföldi sze­mélynek hazai levéltári intézményben tett lá­togatását nevezik külföldi látogatásnak. 21—224 Külföldi reprodukciórendelés — vagy filmrendelés külföldi levéltárakban őr­zött magyar vonatkozású levéltári anyagról, fényképezéssel vagy más technikai eljárással készült másolatok (reprodukciók) vásárlásá­nak a lebonyolítása.

Next

/
Thumbnails
Contents