Ember Győző: Levéltári terminológiai lexikon (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 4. Budapest, 1982)
A levéltári terminológia készítésének elvi és módszertani kérdései
soknál elsősorban ugyanazokra az alapokra lehet és kell támaszkodni, mint a fogalmak és kifejezések megállapításánál: a levéltári irodalomra és a levéltári munka tapasztalataira. A levéltári alapfogalmak meghatározásának szinte ezek az egyedüli alapjai. Más a helyzet a levéltári vonatkozású egyéb fogalmak meghatározásánál. E fogalmak túlnyomó részének meghatározása szerepel már elkészült lexikonokban vagy értelmező szótárakban, akár általánosakban, akár valamely szakterület számára készültekben. Kérdés, hogy a levéltári terminológia készítője mit csináljon ezekkel a már kész meghatározásokkal? Van olyan nézet, amely szerint a levéltári terminológiába az ilyen meghatározásokat változatlanul át kell venni. Véleményem szerint a levéltári terminológia készítésénél ezeket a meghatározásokat figyelembe kell venni, de változtatni lehet rajtuk, ha a levéltári terminológia készítője nem ért egyet velük. Kivéve természetesen azokat a meghatározásokat, amelyeknek szabványszerű értelmezését arra illetékes szerv írta elő. Valamely fogalomnak, illetve az azt jelölő kifejezésnek a köznyelvben általános értelmezésétől való eltérés általában nem azt jelenti, hogy a köznyelvi értelmezés helytelen, hanem csak annyit, hogy a levéltári területen és így a levéltári nyelvben is, más a kérdéses fogalom, illetve kifejezés értelmezése. Még szabadabban járhat el a levéltári terminológia készítője a meghatározásokhoz fűzött magyarázatok készítésében. Itt csak terjedelmi kötöttségek vannak, amelyeket a terminológia műfaja szab meg. A lexikon terjedelme átlagosan háromszorosa az értelmező szótárénak. * Vitatott kérdése a levéltári terminológiának, hogy milyen legyen a szerkezete: betűrendi, avagy tematikai. Az eddig megjelent levéltári terminológiák többségének betűrendi a szerkezete. Ezt a rendszert választotta az NDK lexikona is, tematikai csoportosításban csupán a kifejezéseket adja egy külön részben. A betűrendi rendszernek az az előnye, tíogy aki valamely kifejezést keres, kezdőbetűi alapján könnyen és gyorsan megtalálja. Általános, nagyobb tématerületet felölelő szótáraknál, lexikonoknál nem is lehet más szerkezetet választani, mint a betűrendit. Más a helyzet a szűkebb témakörű szótárak és lexikonok esetében, amelyeknél a témacsoportok és az egyes csoportokba kerülő kifejezések száma viszonylag kevés. Ilyenek a levéltári szótárak és lexikonok. A tematikai rendszernek előnye abban rejlik, hogy az azonos témakörbe tartozó kifejezések együtt találhatók az adott szótárban vagy lexikonban. A terminológia szerkezete Összhangba hozható egy levéltártani vagy levéltártudományi kézikönyv szerkezetével, ugyanolyan sorrendben határozza meg és magyarázza a fogalmakat, mint amilyenben a kézikönyv foglalkozik velük. A terminológia mintegy csontváza a kézikönyvnek, amely bővebben kifejti azt, amiről a terminológia csak röviden szól, a test további részeit rakja rá a csontvázra.
