Ember Győző: Levéltári terminológiai lexikon (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 4. Budapest, 1982)

A levéltári terminológia készítésének elvi és módszertani kérdései

Úgy vélem, hogy a tematikai rendszer nyújtotta előnyről lemondani a betűrendi rendszer előnye kedvéért kár lenne, ezért terminológiám kifejezéseit tematikai rendben csoportosítottam, Mint már említettem, 22 csoportot alakítottam ki, elsősorban a levéltárak tevékenységének, a levéltári munkának a főbb területeit véve alapul. Az egyes csoportokon belül a fogalmakat jelölő kifejezéseket olyan sorrendben helyeztem el, amilyenben egy kézikönyvben tárgyalnám őket. Alcsoportokat alakítottam ki, amelyeknek címeket is adtam, általában az odatartozó valamelyik fogalomnak a nevét. A fogalmakat, illetve kifejezéseket a 22 csoporton belül sorszámoztam. Minden fogalom, illetve kifejezés 2 számból álló jelet kapott. Az egyik a csoport száma, a másik a csoporton belüli sorszám. A 2 számot gondolatjel köti össze, pl. 3—24. * Azt az előnyt, amelyet a terminológia használóinak a mű betűrendi rendszere nyújthatott volna, másképpen biztosítottam. A kifejezések betűrendi jegyzékét állítottam össze, amely egyben a mű mutatójául is szolgál. - A jegyzék minden kifejezés mellett annak két számból álló jelét tünteti fel, úgy mutatja, hogy a műben hol található. Ez a jegyzék egyúttal betűrendes tárgymutató is. Ebbe a betűrendi jegyzékbe nemcsak azokat a kifejezéseket vettem fel, amelyeknek, illetve az általuk jelölt fogalmaknak, meghatározása és magyarázata a műben szerepel, hanem azokat is, amelyek a meghatározásokban és magyarázatokban előfordulnak, de külön meghatározást és magyarázatot nem kaptak. Ilyenek elsősorban a szinonimák. Ezek külön címszavakként csak a betűrendi jegyzékben szerepelnek. Mellettük annak a címszónak a számjele található, amelynek meghatározásában vagy magyarázatában említve vannak. A lexikonokban általában szokásos utalást arra, hogy valamely címszó meghatározásában szereplő különböző egyéb címszavak közül melyek azok, amelyeknek saját meghatározásuk és magyarázatuk is van, nem tartottam szükségesnek. Úgy tapasztaltam, hogy a sok ide-oda utalás inkább zavar, mint segít. Aki valamely ilyen címszó meghatározására és magyarázatára kíváncsi, a címszavak betűrendi jegyzékéből könnyen és gyorsan megállapíthatja, hogy — amennyiben a terminológiában szerepel — hol találhatja meg. * A lexikonokhoz általában bibliográfiát is szoktak adni, a bennük tárgyalt fogalmaknak válogatott irodalmát. Ezt tette az ez ideig készült egyetlen levéltári terminológiai lexikon is, az NDK-é. Betűrendi lexikon esetében nincs más lehetőség, mint az, hogy minden címszónál a magyarázat végére kerül a bibliográfia. Minthogy az általam készített lexikon rendszere nem betűrendi, hanem temati-