Ember Győző: Levéltári terminológiai lexikon (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 4. Budapest, 1982)

A levéltári terminológia készítésének elvi és módszertani kérdései

A LEVÉLTÁRI TERMINOLÓGIA KÉSZÍTÉSÉNEK ELVI ÉS MÓDSZERTANI KÉRDÉSEI Az előzőekben szó volt róla, hogy a levéltári terminológiának mint a levéltártudományi fogalmak és kifejezések rendszerbe foglalt körének 3 műfaját különböztethetjük meg: a szótárt vagy szójegyzéket, az értelmező szótárt és a lexikont. A 3 műfaj készítésének elvi és módszertani kérdései részben közösek, mindháromnál felmerülnek, részben sajátosak, csak egyik vagy másik műfajnál merülnek fel. Minden terminológia, a levéltári terminológia mindhárom műfajának a készítésénél, az első elvi kérdés, amelyet el kell dönteni, és amelynek az eldöntése a legnehezebb feladat, az, hogy mely fogalmak szerepeljenek benne. Ezzel a kérdéssel szorosan összefügg a következő, az, hogy mennyi legyen a fogalmakat jelölő kifejezéseknek, a terminológia címszavainak a száma. Ahhoz, hogy ezt a két, egymással szorosan összefüggő kérdést megválaszolhassuk, mindenekelőtt a levéltári terminológia fogalmainak és kifejezéseinek a jellegéből, a sajátosságaiból kell kiindulnunk. A fogalmakat, amelyek a levéltári terminológia készítésénél szóba jöhetnek, jellegük alapján 3 kategóriába sorolhatjuk. Az első kategóriába azok a fogalmak tartoznak, amelyek csak a levéltári anyaggal és a levéltári munkával kapcsolatosak, elsődlegesen a levéltári nyelvben fordulnak elő. Tisztán levéltári fogalmaknak nevezhetjük őket. Ilyenek pl.: levéltár, levéltáros, levéltárügy. Az ilyen fogalmak száma viszonylag csekély. A második, az elsővel szorosan összefüggő kategóriába azok a fogalmak tartoznak, amelyek nem csupán a levéltári anyaggal és a levéltári munkával kapcsolatosak, hanem egyéb kapcsolataik is vannak. A levéltári anyaghoz és a levéltári munkához fűződő kapcsolatukban azonban sajátos jelentést nyernek, és ebben a sajátos jelentésben elsődlegesen a levéltári nyelvhez tartoznak. Ez a sajátos jelentésük rendszerint abban is kifejezésre jut, hogy a fogalmat jelölő kifejezés elé a *,levéltári" jelző kerül. Sajátosan levéltári fogalmaknak nevezhetjük őket. Ilyenek pl.: levéltári anyag, levéltári épület, levéltári intézmény, levéltári munka, levéltárvédelem, levéltári rendezés, levéltártudomány. Az ilyen fogalmak száma már jóval nagyobb, mint a tisztán levéltári fogalmaké. A tisztán és sajátosan levéltári fogalmakat együttesen levéltári alapfogalmaknak nevezhetjük. Olyan fogalmak ezek, amelyekkel a levéltártudomány egyik területe, a tiszta levéltártudománynak is mondott levéltártan foglalkozik. A levéltári terminológia készítésénél számba jövő fogalmak harmadik kategó2* 19