Ember Győző: Levéltári terminológiai lexikon (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 4. Budapest, 1982)

Terminológia

12—101 Tárgyi egység — olyan levéltári egység, amely a tárgyi rendszerezési alap figyelembevételével alakult ki, illetve amelyet így alakítottak ki. Aszerint, hogy a tárgyi egység tárgya egyedi tárgy, vagy pedig általános tárgy, kétféle tárgyi egységet különböztetünk meg: egyedi tárgyú és általános tárgyú tárgyi egységet. Az egyedi tárgyú tárgyi egységnek a tárgya egyetlen egyedi ügynek a tárgya. Egyedi pl. Kovács János alkalmazási ügyének a tárgya. Kovács János alkalmazási ügyének az iratai egy egyedi tárgyú tárgyi egységet alkotnak. Az általános tárgyú tárgyi egységnek a tárgya több rokon tárgyú egyedi ügynek az általános tárgya. Általános pl. valamennyi alkalmazási ügynek a tárgya. Az alkalmazási ügyek iratai együttesen egy általános tárgyú tárgyi egységet alkotnak. Egyedi tárgyú tárgyi egységek az egyes iratok, az ügyiratdarabok és az ügyiratok. Altalános tárgyú tárgyi egységek a tételek, az alsorozatok, a sorozatok, az állagok, a fondok, a fondcsoportok, a levéltárak, a szekciók — természetesen csak abban az esetben, ha tárgyi alapon alapszanak. Levéltári terminológiánkban csak az általános tárgyú tárgyi egységeket nevezzük tárgyi egységeknek, az egyedi tárgyú tárgyi egységeket, az ügyiratokat, az ügyiratdarabokat és az egyes iratokat ellenben nem. 12—102 Legkisebb tárgyi egység — az az általános tárgyú tárgyi egység, amely valamely levéltári anyag rendszerében a legalacsonyabb szinten helyezkedik el. A legkisebb tárgyi egység rendszerint a tétel. Van olyan levéltári anyag is, amelynek a rendszerében általános tárgyú tárgyi egység nincsen, tehát amelynek legkisebb tárgyi egysége sincsen. 12—103 Tárgyi rendezés — olyan levéltári rendezés, amelynél a rendszerezés tárgyi alapon történik. 12—104 Tárgyi rend — a levéltári anyagnak tárgyi alapon történt rendszerezése és rendezése során kialakult rendje. 12—105 Területi alap — az a levéltári rendszerezési alap, amelynek érvényesítésénél azt veszik figyelembe, hogy a levéltári anyag milyen területtel van kapcsolatban, milyen területre vonatkozik. A területi alapot érvényesíteni szokták mind magas szintű — szekciók, levéltárak, fondcsoportok, fondok és állagok —, mind pedig közép szintű levéltári egységek — sorozatok és tételek — kialakításánál. A fondok közül gyűjteményes jellegüket: gyűjteményeket szoktak területi alapon kialakítani. Mély szintű levéltári egységek — ügyiratok, ügyiratdarabok — kialakítására a területi alap nem megfelelő. 12—106 Területi rendszer — olyan levéltári rendszer, amelynél a rendszerezés alapja a területi alap. 12—107 Területi egység — olyan levéltári egység, amely a területi rendszerezési alap figyelembevételével alakult ki, illetve amelyet így alakítottak ki. Területi egységek pl. a Magyar Országos Levéltárban, a Regnicolaris levéltárban az 1715. és 1720. évi megyei összeírások. 12—108 Területi rendezés — olyan levéltári rendezés, amelynél a rendszerezés területi alapon történik. 12—109 Területi rend — a levéltári anyagnak területi alapon történt rendszerezése és rendezése során kialakult rendje. 12—110 Személyi alap — olyan rendszerezési alap, amelynek érvényesítésénél azokat a személyeket veszik figyelembe, akikre a levéltári anyag vonatkozik. A személyi alapot általában közép szintű levéltári egységek, főleg tételek kialakításánál alkalmazzák. Természetszerű, hogy a személyzeti anyag tagolásánál rendszerint a személyi alapot alkalmazzák. 10 Ember 145