Ember Győző: Levéltári terminológiai lexikon (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 4. Budapest, 1982)
Terminológia
10—21 Beágyazás — vagy nedves beágyazás mint restaurálási eljárás a megtisztított és kisimított levéltári anyagnak rendszerint fertőtlenítőszert és keményítőt tartalmazó csirizzel (kleiszterrel) történő beragasztása 2 megnedvesített kondenzátor-, selyempapírvagy egyéb áttetsző papírlap közé. A fejlődés ezt az eljárást már meghaladta. 10—22 Űjraenyvezés — mint restaurálási eljárás a restaurálásra kerülő papíriratnak valamely ragasztóanyag oldatával történő bevonása, beenyvezése. Ezt az eljárást öregedő papírnál alkalmazzák, amelynek fizikai állapota romlani kezd, de egyéb restaurálásra még nem szorul. A ragasztóanyag cellulóz, vagy műanyag tartalmú lehet. Az újraenyvezés a konzerválásnak is részfolyamata. 10—23 Papíröntés — A papíröntést mint restaurálási eljárást olyan papíriratnál alkalmazzák, amelynek nagy része jó fizikai állapotban van, de mechanikai sérülés vagy rovarrágás következtében lyukak keletkeztek benne. Megfelelő alapanyagból papírpépet kevernek és ezzel a lyukakat kiöntik. Utána az iratot préselik és szárítják. Mind a keverés, mind a kiöntés rendszerint gépi úton történik. 10—24 Papírhasítás — olyan restaurálási eljárás, amelynél a restaurálásra kerülő papírlapot ragasztott műanyag fólia segítségével síkjában kétfelé hasítják. A kettéhasított lapok közé jó rostú papírt tesznek, majd a lapokat ragasztószer segítségével összepréselik. Elsősorban akkor alkalmazzák ezt az eljárást, amikor a megerősítést a papír beírt felületére nem akarják rávinni. 10—25 Laminálás — a legáltalánosabb restaurálási eljárás. Lamináláskor a megtisztított levéltári anyag mindkét oldalára műanyag fóliát, arra pedig hosszúrost szerkezetű japánpapírt tesznek. Az így elkészített ötrétű „szendvics"-et, megfelelő szigetelőanyag között, fűtött présgép síklapjai között átvezetve, melegen összepréselik, laminálják. A laminálás során a műanyag fóliák megolvadnak, és a japánpapírt a levéltári anyagra ragasztják. A laminált anyagot rendszerint még hideg hengerek (kalanderek) között is átvezetik, utópréselik. Kihűlés után a laminált anyagról a felesleges lamináló anyagot körülvágással eltávolítják. A laminálásnál általában cellulózacetát, vagy polietilén műanyag fóliát használnak. 10—26 Pótlás — a restaurálásra kerülő levéltári anyagon levő folytonossági hiányoknak új anyaggal történő megszüntetése. A pótlás többnyire a laminálás kapcsán történik, de történhet pergamen iratok kézi restaurálásánál is. 10—27 Vasalás — a laminálás egyik válfaja, rendszerint kisebb hasadás, szakadás javítására alkalmazzák. A vasalásnál a műanyag fóliával előre összeolvasztott, egybelaminált japánpapírt a szakadt papírra helyezik, majd szigetelő papíron keresztül, vasaló, vagy elektromos páka segítségével rávasalják. Az eljárás előnye, hogy nemcsak restauráló műhelyben, hanem más helyiségekben is alkalmazható. A vasalást kézi laminálásnak is nevezik. 10—28 Selyemszitázás — az a restaurálási eljárás, amelynél a meggyengült, vagy meghiányosult levéltári anyagot selyemszitával erősítik meg, illetve pótolják. A megerősítés történhet a levéltári anyag mindkét oldalán, vagy csupán hátlapján. Általában pergamen iratok megerősítésére szokták ezt az eljárást alkalmazni. 10—29 Préselés — vagy simítás a restaurálási munkafolyamat különböző fázisaiban alkalmazott eljárás. Részben a restaurálási eljárás előtt, részben után szokták a levéltári anyagot kisimítani, préselni.
