Ember Győző: Levéltári terminológiai lexikon (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 4. Budapest, 1982)

Terminológia

hogy hőmérséklete ne váltakozzék, állandóan 16—18 °C körüli legyen. Ezt a levéltári raktárak levegője hőmérsékletének szabályozásával lehet biztosítani, különböző módon, különböző eszközök segítségével. 9—36 Levegő hőmérséklete — a benne levő hő mennyiségétől, állapotától függ. A külső levegő hőmérséklete évszakonként változik. A külső levegő hőmérséklete befolyásolja a levéltári raktárak belső hőmérsékletét. Amennyiben ez az optimális 16—18 °C-tól eltér, mesterséges szabályozásra szorul. Ez részben fűtéssel, részben hűtéssel történik. 9—37 Hőmérséklet mérése — valamely anyag hőmérsékletének megállapítása egy másik test bizonyos fizikai tulajdonságának, elsősorban térfogatának, megváltozására gyakorolt hatása alapján. Azon alapszik, hogy a különböző hőmérsékletű testek hőmérséklete, ha egymással érintkezésbe kerülnek, vagy egymásra hőt sugároznak, kiegyenlítődik, továbbá, hogy a testek bizonyos tulajdonságai a hő hatására megváltoznak. Az általában használt hőmérők bizonyos folyadékok, elsősorban a higany, hőtágulásával mérik a hőmérsékletet, nemzetközileg megállapított skála szerint. 9—38 Légfűtés — valamely helyiségben levő levegő hőmérsékletének megváltoztatása valamely más helyiségből odajuttatott magasabb hőmérsékletű levegő segítségével. A magasabb hőmérsékletű levegő csőhálózatban kering. A meleg levegő odaszállítása és lehűlése után elszállítása külön csőrendszerekben történik, rendszerint ventillátorok segítségével. A szállított meleg levegőt tisztítani szokták, elsősorban portalanítják. 9—39 Légmelegítés — hideg levegő felmelegítése valamely berendezésben a légfűtés céljára. 9—40 Léghűtés — valamely helyiségben levő levegő hőmérsékletének megváltoztatása, valamely más helyiségből odajuttatott alacsonyabb hőmérsékletű levegő segítségével. A léghűtés a légfűtéshez hasonló módon történik. 9—41 Nedvességtartalom — az egyes anyagok víztartalma. A levegő nedvességtartalmát légnedvességnek nevezik. A szilárd anyagok nedvességtartalma függ az anyag minőségétől, felületétől, hőmérsékletétől, az anyagot körülvevő levegő nedvességtartalmától. Az egyensúlyi nedvességtartalom adott hőmérsékletű és páratartalmú levegővel huzamosabb ideig érintkező anyagnak a nedvességtartalma. Az anyagok az őket körülvevő levegővel állandó nedvességcserében vannak, amely elsősorban a hőmérséklet függvénye. A nedvességtartalmat különböző eszközökkel és módon lehet mérni. Az egyes anyagok különböző tulajdonságaikat ugyanis nedvességtartalmuktól függően megváltoztatják. 9—42 Légnedvesség — a levegő vízgőztartalma. Tényleges, vagy abszolút légnedvesség 1 m

3 levegő vízgőztartalma pondokban kifejezve. Telítési vagy maximális légnedvesség 1 m

3 levegő vízgőzbefogadó képessége adott hőmérsékleten, pondokban kifejezve. Viszonylagos vagy relatív légnedvesség az abszolút és a telítési légnedvesség százalékos aránya. A levegő nedvességtartalma hosszabb időn át hatva, megváltoztatja a levéltári anyag nedvességtartalmát. A magas légnedvesség kedvez a biológiai kártevőknek, az alacsony légnedvesség hatására a levéltári anyag kiszárad. Optimális az 50—65%-os viszonylagos légnedvesség. A légnedvesség szabályozása különböző eszközökkel és módon történhet.