Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 3. Budapest, 1978)
3. HOSSZMÉRTÉKEK, TÁVOLSÁGJELÖLÉS
Mindenekelőtt terminológiai problémákat kell tisztázni. Hazai latin szótárainkban a pálma, palmus, valamint a pugillus, pugnus jelentése eltérő. A pugillusról és a pugnusról korábban azt mondtam, hogy a szótárak marok, ököl jelentését nem fogadhatjuk el (ld. 3.27), hanem tenyérnek kell neveznünk, most azt kell hangsúlyoznom, hogy zárt és nem kiterjesztett kézről van szó: 4 ujjas nagyságról, a tenyérről, nem pedig a 12 ujjas araszról. A következők magyarázzák ezt. A pálma a schlágliben Murmeliusnál, Calepinusnál, Verancsicsnál, Páriz-Pápainál egyaránt tenyér jelentésű. A palmus viszont a schlágliben arasz, Szikszóinál tenyér - 4 ujjban adva a nagyságot a mértékeknél -, Calepinusnál egy tenyérnyi mérték, PárizPápainál négy ujjnyi mérték, illetve arasz, Bárfainál egy ujjnyi szélesség, egy arasznyi (így: vagylagosság nélkül). Szikszai megemlíti még a palmus minort mint a spithama változatát, de arasz jelentéssel. Ez azonban nyilvánvaló tévedés, mert a „kis" palmus csak tenyér lehet. A kézirat olvasati hibája ez, vagy nyomtatáskor becsúszott sajtóhiba (maior helyett minor). A palmus a külföldi latin szótárak - Stephanus, Bailey, Georges - szerint — önmagában is — eredetileg kétféle jelentésű: mint görög eredetű hosszmértékjelenti a tenyeret, és mint római eredetű jelenti az araszt, ezért magyarázatul hozzáteszik az előbbihez a minor, az utóbbihoz a maior jelzőt, ahogyan Puechler is tette, és Szikszai is, de helytelenül. Okleveleinkben azonban e jelzők sajnos hiányoznak, mint ahogyan a pálma és a palmus meghatározást is következetlenül használják. Az oklevelek kiállítói így is tudták, miről van szó. Nekünk azonban már ki kell találni. Nyelvi segítség nem lévén, logikával kell próbálkoznunk, rekonstrukcióval. Ehhez a mértékek alkalmazási területének vizsgálata adhat segítséget. A pálma, palmus legtöbbször mint gabona-, illetve bor-, tehát űrmértéknagyság meghatározójaként szerepel (cubulus . . . palmarum). Azt azonban már nem közlik az oklevelek, hogy az űrmérték átmérőjéről vagy magasságáról (mélységéről) van-e szó. Ezt is ki kell találnunk. Viszonylag szerencsénk van, a helyzet ugyanis a következő. Az űrmértékek többsége 3-4 palmus nagyságú, néhány esetben ehhez még 2 ujj (így pl. 1247-ben), ss9 sőt mindehhez még 1 hüvelyk is (pl. 1279-ben) 560 járul. Ha most megkíséreljük a vonatkozó metrikus adatok megállapítását, megoldhatjuk együtt a két problémát: tenyér vagy arasz, átmérő vagy magasság? A kísérlethez a kirélyi mérték metrikus adatait (ld. később és 4.31.1, 3.35) kell felhasználnunk,korántsem állítva, hogy tényleg erről van szó, de jobb nincs. Egyébként is az esetleges helyi mértékek e nagyságrenden nem sokkal térhettek el. A számítási kerekítéssel közlöm. A 4 palmus (ez a gyakoribb) nagyság, ha araszról lenne szó, 78 cm-nek felelhet meg, s ha ehhez a 2 ujjat hozzáadjuk, 82 cm a nagyság, s ha még ezt 1 hüvelykkel megtetézzük, majd 85 cm-t kapunk. Ez a méret viszont jelentősen nagyobb, mint az ismert XVI. századi űrmértékek nagysága, illetve átmérője (42—75 cm), 5 61 mert ezeknél mindig nagyobb az átmérő, mint a magasság. Másrészt pedig ilyen — akár átmérőben, akár mélységben - nagy űrmérték egyszerűen kezelhetetlen. Ebből pedig csak az következhet, hogy a palmus e vonatkozásban tenyeret jelent.
