Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 3. Budapest, 1978)

3. HOSSZMÉRTÉKEK, TÁVOLSÁGJELÖLÉS

Az kétségtelen, hogy valamennyi esetben azonos mértékről van szó. Mégpedig — mert németül vulgózták — Esztergom német polgárai által mind a textília, mind épület, föld mérésénél használt mérték ez a rőf. Ilyennek alkalmazását azonban a XIV. század végétől kezdve más területekről, főleg Horvátországból ismerjük, és akkor is megmondják, hogy ez a rőf posztómérték (ld. 3.30). Tehát nem lehetett esztergomi sajátosság. A rőf szavunk, vagyis e mérték magyar neve aztán a XVI. század derekán fordul elő ismét, majd mindig posztómérték. Először 1545-ben találkozunk vele,

538 s ettől kezdve a posztószámadásokban a vég mellett a singgel egyformán szerepel.

5 39 Az 1410. évi schlágli szójegyzékben azonban rőf szó nincs, Szikszai sem említi. Az 1585. évi Calepinus-fordításban pedig csak a gnoma jelentéséül található, de mint „feold mere sing, ref". Viszont Alsólindva város 1558-ban úgy rendelkezett a posztómívesekről: „reffek singek igaz es pethetes legyen stb."

540 Az 1585. évi tihanyi számadás pedig, posztóról számolva így ír: „refe vagy singje 60 denar".

541 Vagyis ez utóbbi esetekben ismét egyazon — de kisebb nagyságrendű - mérték két magyar nevével találkozunk. Ugy tűnik tehát, mintha a sing lenne a korábbi keletű és a kezdeti időben inkább használt magyar kifejezés. De nem egyértelműen. Két jelentése van. A kisebb mértékre, a rőfnyi nagyságra (60—80 cm) épp úgy használták, mint a lényegesen nagyobbra, az ölre (1,8—3,0 m), s az utóbbinál gyakorta vagylagosan a másik szóval. A rőf későbbi születésű magyar szó lehet, németesebb jellegűnek látszik, viszont egyértelműen a rövidebb mértékre használt kifejezés. A XVI. század után is inkább e íiév terjedt el, igaz viszont, hogy rövidesen a bécsi méret — és jelző — csapódik hozzá, így valamivel hosszabb lesz a középkori magyar méretekhez viszonyítva, amelyek csökkenő gyakorisággal, inkább táj-, majd helyi jelleggel maradva, továbbra is azonos mérettel singnek vagy magyar rőfnek neveztettek. Ezek után nehéz az elöljáróban feltett kérdésre — sing vagy rőf — egyértelmű határozottsággal válaszolni. Csak fenntartással kísérelem, a következő szerint. Nem lenne helyes ezt a, bár némi nagyságbeli eltérésű, de mégis egyazon kategóriájú mértéket változó nevei szerint szétválasztva tárgyalni. Egyszerű lenne másnak, pl. karnak, könyöknek nevezve együtt vizsgálni. Viszont e mértékre harmadik szót közkeletűen nem használt a nyelvünk, egyéb szónak alkalmazása pedig önkényeskedés lenne. így aztán úgy gondolom, nem nagy hiba, ha a közismertebb rőf mértéknév alatt tárgyalom, együttesen a mindkettőre vonatkozó adatokat (ld. 3.30). 3.33 STÁDIUM Az ógörög stadion 600 láb (pus) volt, 184,87 m-nek felelt meg, a nyolcadik, s egyben utolsó mértékegysége a rendszernek.

542 A rómaiak stádiuma — tizenegyedik mértékük - 625 láb (pes), illetve 125 kettőslépés (passus) nagyságú, 184,84 m-nek megfelelő.

543 Ez a 125 passusos stádium terjedt el aztán Európában. így közli Brach 1487-ben (Rosslaufnak nevezve),

544 ígyLossai 1498-ban,

545 Koebel 1550-ben hasonlóan, de hozzátéve,hogy */s mérföld (meil).

546 Puechler 1563-ban stádium,gewanten