Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 3. Budapest, 1978)
3. HOSSZMÉRTÉKEK, TÁVOLSÁGJELÖLÉS
számítás szerint 2 4 /g rőf az öl). A királyi kettőslépés azonban 3 királyi rőf, és gondoljunk a lépésnél tárgyalt (ld. 3.26.1) - szintén Nádasdy-féle — 1543—44. évi Rába-parti felmérésre: a passust öl szóval vulgózták. A királyi kettőslépés pedig 1, 8756 m nagyságú (ld. 3.26.1). Mivel pedig-a rőf átlagos nagysága kb. 0,6 m(ld. 3.30), ezen 3 rőfös öl nagysága kb. 1,8 m, annyi, amennyire az elsőnek idézett 1311. évi meghatározásánál becsültük. Vagyis: 1 szokásos öl = kb. 1,8 m. Esetleg ide sorolhatók a győri 1564-67. évi telekkönyvek adatai is: a házak nagyságát (hosszúságát, szélességét) ölben (Klafter) és lábban (Schuh) adták meg, és az is megállapítható az adatokból, hogy ez az öl 6 láb nagyságú. 271 Persze ez esetben lehetséges az is, hogy ez helyi — győri, vagy a XVI. században már bizonyosan ismert — bécsi öl, az is 6 láb nagy, viszont a királyi kettőslépés is annyi. Erre a szokásos ölre vonatkoztatható Huliavánsk, a szerinte a XIV. századra érvényes ölnagyság számítása (1, 805 m), de nem a királyi ölre, és ez az öl nem 5 rőfös, mint állítja. 272 Ez utóbbi egyébként nyilvánvaló, mert 36 cm-es rőfnagyság nem létezett, 2 7 3 nagyon kicsi. Ugyancsak téves az a megállapítása, hogy a XV. században a királyi öl viszont 2,125 m volt, 274 egyrészt ugyanis a királyi öl nagysága nem változott, másrészt pedig más a metrikus értéke (ld. 3.29.3). A forrás szerinti nagyságmeghatározás egyébként az erdőölé, Huítava váltószáma is ennek a nagyságát közelíti (ld. 3.29.4). Végezetül megemlítem, hogy Lukácsi — forrás nélkül — állítja egy magyar öl létezését: 2,0884 m nagyságban, 2 7 5 de a hozzáfűzött jegyzete és a nagyság alapján arra következtethetünk, hogy ez nem a szokásos, hanem az erdőöl (ld. 3.29.4) lehetett. 3.29.3 A királyi öl kialakulására ld. a 2.21.1-nél mondottakat. A vizsgálatot kezdjük szintén a terminológia ismertetésével. Mindegyike földméréssel kapcsolatos. Első előfordulását a Pécsváradi káptalan 1270. évi okleveléből ismerjük: „amplexus... cum mensura regia, iuxta regni consuetudinem approbata", 2 7 6 bizonyítván egyúttal - ami egyébként természetes —, hogy a királyi öl országos öl is. Ezt igazolja — de másik mértéknevet alkalmazva — a Pécsi káptalan 1278. évi oklevele, írván: „ulna seu mensura . . . regis et regni." 2 7 7 E mérték, de konkrét név nélkül, illetve királyi mérték (mensura regia) nevezéssel, viszont öl-értelemben először 1294-ben fordul elő. 278 Következő megnevezés a brachium, először az Egri káptalan 1299. évi oklevelében szerepel: „cum regalis mensura 25 brahcia". 279 Kivételes a Leleszi konvent 1310. évi oklevelének a fogalamzása: „ulna cum sarcina regari " 2 80 A királyi öl következő latin kifejezése először a Fehérvári káptalan 1368. évi oklevelében szerepel: „cubitus seu mensura regalis." 281 Magyarul először Garai Miklós nádor 1379. évi oklevelében fordul elő vulgo szóként: „spatium longitudinis regalis mensura vulgariter Kyralymertek voce reperissent". 282 Á mérték konkrét neve pedig először a Budai káptalan 1410. évi oklevelében található: „amplexus seu tensiones vulgo wl regalibus mensuris" 283 A teljes magyar megnevezés a következő forrásban található: Werbőczi Tripartituma vonatkozó - később részletesen tárgyalt - latin szövegét a debreceni 1565. évi kiadásban Weres Balázs így fordította: „Az Kyraly syng, wagy eol." 284 Ezt vette át Heltai a kolozsvári 1571. évi kiadásban: „Az király singereol auagy eolreol." 2 8 5 A királyi öl nagyságára vonatkozó első konkrét adatunk Mátyás korából való. A
