Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 3. Budapest, 1978)
3. HOSSZMÉRTÉKEK, TÁVOLSÁGJELÖLÉS
forrás a becsű, az estimáció. Ezek egy része azonban év nélküli, némelyik pedig másolatban maradt fenn. Tehát részint keltezni kellett, részint ellenőrizni a szövegét, ahogyan lehetett. Mindkettőt természetesen csak a királyi mértékre vonatkozó szöveg alapján kíséreltem meg. Az első közülük az 1467. évi - tehát keltezett - estimáció, amelyet Kovachich másolt a Jankovich-gyűjteményben levő eredetiről. A vonatkozó rész ez: „Ulna verő est latitudo unius hominis statutae competentis manus sursum levando." 286 Az öl nagyságának ez a meghatározása és az így adódó nagysága azonban kétségteleníti, hogy ez nem a királyi öl, hanem, a később idézett estimációk tanúsága szerint, erdőöl (ld. 3.29.4). Igaz, hogy a szövegnek közvetlenül a királyi hold nagyságának meghatározása után következik, de ott taláható a többiben, és másolattal van dolgunk, szövegrész ki is maradhatott. Kétségtelennek és hivatalosnak a hatodiknak idézett, Mátyás-féle estimációnak, illetve a Werbőczi-félének azzal egyező adatait fogadhatjuk el, ezek szerint pedig ez az öl ténylegesen erdőöl. A később tárgyalandó adatok és az összefüggések miatt itt is meg kell említeni. A második estimációban már konkrét meghatározás szerepel. Eredeti, de keltezetlen, én 1467—71. évkörűre becsülöm. Bár nemcsak a királyi, hanem az erdőölet is meghatározza (mégpedig egy mondatban) és az erdőölet később tárgyalom, együtt közlöm A szöveg ez: „Wlna facit quinque brachia aut [sive kihúzva] quinque cubitos silvarum integra longitudo unius hominis levando manus sursum". 2 8 7 A királyi öl és az erdőöl tehát nem azonos. A királyi konkrétan meghatározott, reá fontos viszonyszámot kapunk: az öl 5 rőf nagyságú. És hogy probléma ne legyen — mert a rőfre sem egységes a terminológia —, két latin kifejezést (brachium, cubitus) is közöl (egyúttal bizonyítva azt is, hogy mindkettő rőföt is jelent, nemcsak ölet). Az erdőöl nagysága viszont már nem ilyen pontosan meghatározott, azt körülírja. Konkrétan később foglalkozom vele (ld. 3.29.4). A harmadik estimációt szintén Kovachich másolta egy Esterházy-kódexből, és 1462—71. közöttinek datálta; én a szöveg alapján 1467—71. közöttinek ítélem. Szövege ez: „Ulna facit quinque brachia, sive quinque cubitus sylvarum, aut integram longitudinem unius hominis magni levando manus sorsúm". 288 A szöveget azonban szerintem Kovachich helytelenül másolta, ugyanis a vessző helyesen a cubitus után van és nem a sylvarum után, továbbá az aut helyesen autem; később mii Kovachich is így közölte a szöveget (ld. később). A meghatározás egyébként a korábbitól csak abban különbözik, hogy az erdőölnél újabb jelzőt alkalmaz: nagy (ld. 3.29.4). A negyedik estimáció XV. századi másolat, szintén keltezetlen, 1470-80. közöttinek becsülték, de kivonatos, az öl nagyságát nem határozza meg, csak amplexusnak nevezi. 289 Az ötödik estimáció a korábban Nyirkállói rámásnak, újabban és helyesen Magyi Jánosnak tulajdonított formuláskönyvben szerepel, 1476. évvel keltezve. Szövege ez: „Ulna vero facit quinque brachia, sive quinque cubitus, silvarum autem integram longitudinem unius hominis levando manus sursum." 290 így közli Kovachich is, 291 nem pedig az előbb harmadiknak idézett helytelen szöveggel. Ez a meghatározás szerepel az 1470—86. évi somogyvári becsüben is. 292
