Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 3. Budapest, 1978)
3. HOSSZMÉRTÉKEK, TÁVOLSÁGJELÖLÉS
helyen tárolt iratról van szó, másrészt nem vette észre ezt a vulgózást. Pedig komoly probléma, nem lehet a kérdést kikerülni: lépés vagy öl? Ha ölről van szó, akkor a latin kifejezés itt miért passus, az okleveles gyakorlatban szokásos öl jelentésű amplexus, ulna vagy orgia helyett? Illetve: a passus vulgo szava miért nem a szótárainknak és az okleveles gyakorlatnak megfelelően lépés, hanem öl? Csak arról lehet szó, hogy ez a passus nem közönséges lépés, annál nagyobb. Az írnok, illetve a felmérésben résztvevők valami ok miatt nem vették figyelembe, hogy a római terminus technikus szerint kettőslépést jelent, mert a rendes, vagyis az egyes lépés neve gradus. E szót viszont a hazai okleveles gyakorlatban nem ismerték. A felmérésben résztvevőknek a passus volt a lépés, mégpedig a rendes lépés. De most nagyobbról volt szó, erre viszont nem ismertek se latin sem magyar nevet. Viszont ismertek egy kb. olyan nagyságú ölet, mint ez a passus volt. Mivel azonban a valóságban nem öllel mértek, hanem lépéssel, a latinban nem írhatták a gyakorlatnak megfelelő amplexus, ulna, orgia kifejezések valamelyikét, passust kellett írni. De hogy jelezzék, ez a passus olyan nagy, mint az öl, így vulgózták. Az általuk ismert öl pedig vagy a bécsi, vagy az annak kb. megfelelő nagyságú hazai, a szokásos öl (ld. 3.29.2). S hogy tényleg ilyesmiről lehetett szó, azt a következők szerint próbálom indokolni. Mindkét esztendőnél kiválasztottam olyan felmérési pontokat, amelyekhez sikerült megfelelő térképet találnom; a jobb és bal parti mérések átlag passusát átszámítottam a kettőslépés, illetve az öl nagyságának megfelelő méterre — használván hozzá a királyi mérték viszonyszámait, másra nem lévén lehetőség. A kapott adatot pedig összehasonlítottam a térképeken lemért távolsággal. Meg kell jegyeznem, hogy ez a térképen való mérés szükségképpen hozzávetőleges, mert a kisebb kanyarulatok azóta eltűnhettek, illetve azokat a térképen nem mindig rajzolták pontosan, másrészt pedig ezen utólagos mérés sem lehet pontos, következőleg az így mért távolság a valóságosnál szükségképpen kisebb, hiszen akkor a legkisebb kanyarulatot is tényleg lelépték. Az eredmény: Az 1543. évi mérésnél a Mihály-Vica-Beled malmok távolsága 4151 passus, ami kettőslépésben - kerekítve - 7800 m-nek, ölben pedig 12 800 m-nek felel meg. Egy 1771. évi térképen 164 mérve a Mihályi-Vica-Beled malmok távolsága - kerekítve 6800 m. Az 1544. évi mérésnél az Ikervár-Kovácsi-Meggyes-Rumi malmok távolsága 11441 passus, ami kettőslépésben - kerekítve - 21 500 m-nek, ölben pedig 35 400 m-nek felel meg. Egy 1803. évi térképen 165 az utóbbi távolság - kerekítve 17 212 m. Az összehasonlítás bizonyítja, hogy ez a passus, tehát nem öl, hanem a római szóhasználatnak megfelelően kettőslépés, mégpedig királyi kettőslépés, mert az akkora (ld. később), mint a bécsi, illetve hazai szokásos öl (ld. 3.29). S hogy a felmérők királyi mértékkel dolgoztak, az logikus is, de a későbbiekben lesz még közvetlen bizonyítékunk is. 326.2 A királyi lépésre vonatkozó első adatot a J aszói konvent 1413. évi divisionalis oklevelében találjuk: „passibus regalis mensure" mérik többször is a távolságot. 166 Azt viszont már nem tudjuk megállapítani, hogy a jelen esetben a passus rendes vagy kettőslépés. Valószínűleg az utóbbi. A következő adatunknál ez már kétségtelen, s azért is fontos, mert viszonyszámot ad a királyi mértékrendszerhez. 6 Bogdán o1
