Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 3. Budapest, 1978)
3. HOSSZMÉRTÉKEK, TÁVOLSÁGJELÖLÉS
szerint 130 24,66 cm lenne. Valószínű azonban, hogy rajza — az ujj és a tenyér rajzához hasonlóan (ld. 3.34, 3.35) — nem pontos, mert az általa közölt tenyérrajz nagyságának (6,14 cm) négyszeres szorzata 24,56 cm-t ad. Puechler 1563-ban pes, illetve werckschuh névvel 16 ujj, illetve 12 hüvelyk nagyságban tárgyalja, és rajzban közli a fél láb nagyságát. 131 Ez 148 mm, így a láb nála 29,6 cm. Német területen tehát általában a római nagyság élt tovább. Az osztrák rendszerben a harmadik mérték és 12 hüvelyk nagyságú. Az osztrák királyi láb 1547-ben 29,1 cm-nek, a közönséges láb pedig 29,21 cm-nek felelt meg. 132 A bécsi láb pedig — később ez lett az osztrák láb 1551 -tői a XVI. század végéig 31,53-31,86 cm között változva, többségében 31,6 cm, ami a XVIII., illetve a XIX. századi hivatalos méretnek megfelelő. 133 Megjegyzendő, hogy Ausztriában 1590-ben a szabók - akiknél a rőf a szokott mérték — a sátorkészítésnél láb-öl mértéket használtak, legalábbis az ennsbeliek. 1 34 Hazai latin szótárainkban egyaránt pes a láb latin neve, Bartal azonban hozzáteszi: „mensura longitudinis unius brachii", Szikszai pedig a mértékeknél közli, 4 tenyérben adva nagyságát, ami a görög—római rendszernek megfelelő. Okleveleinkben a láb se gyakorta szereplő mérték. Első előfordulását (saltus pedis) 1366-ból ismerjük. 135 I. Lajos 1370-ben a nagyszebeni kereskedők számára a dunai hajóharmincadot „plánta pedis" szabta meg. 136 Alkalmazták más mérték kiegészítéseként is, elsőnek (3 brachiorum ferreorum et 1 pedis humanis) 1433-ban találkozunk vele. 137 A mérték magyar neve elsőnek 1592-ben fordul elő Berzeviczy Márton levelében: a pincének a „szélessége ... 22 lábnyi". 138 A XVI. században aztán már sok területen használják, leginkább azonban műszaki vonatkozásban. Háznagyság megállapításnál pl. az Egri káptalan 1501. évi oklevelében, 139 vagy Győr város telekkönyvében pl. 1564-67-ben, mikor az öl mellett a láb (Schuh) a mérték, l U öl nagyságú. 140 Ez esetben esetleg helyi lábról lehet szó (ld. 3.29.7). Alkalmazzák épületfa hosszának meghatározására, így pl. Brassó 1547—50-ben, 141 Miksa is ezt a mértékét (Schuh) adja 1573-ban a bányafának a bányavárosok számára. 142 Ez utóbbi esetben nyilván bécsi lábról (ld. előbb) van szó, a többinél általában helyi lesz, I. Lajosé azonban bizonyosan királyi mérték. 3.25.1 A királyi láb első ismert adata egyúttal viszonyszámot is közöl. Nádasdy Tamás nádor 1555-ben felmérette Pápa városát, és a vonatkozó feljegyzésből megtudjuk: „passus regios id est sex pedum". 143 Vagyis: 1 királyi lépés az 6 láb, így 1 láb az x \e királyi lépés (ld. 3.26). E viszonyszám s az öl-etalon adata (ld. 3.29.31) segítségével megállapíthatjuk a királyi lábnak a rendszer többi tagjaihoz való viszonyát és metrikus nagyságát. Előbb azonban Bendefy vonatkozó megállapításaival 142 szükséges közelebbről foglalkozni, hogy tévedése további félreértést ne okozzon. Bendefy az arasznál idézett VIÓ-OS öl hosszúságot nem arasznak, hanem „királyi láb"-nak nevezi, a mensura-t, ellentétben a közkeletű gyakorlattal, még inkább Szegedi idézett magyarázatával (ld. 321.1) így fordítja, és nagyságát 18,62 cm-ben adja meg. Ilyen kicsi láb — mint mérték — azonban sehol sincs. 14s Nem is lehetett, mert ez gyermekláb-nagyság, márpedig a mértékeknél mindig a felnőtt férfi a ,önérték". Bendefy továbbá azt mondja: „A magyar mértékegységek között is volt a »királyi láb« mellett egy »magyar láb«-nak
