Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 3. Budapest, 1978)

3. HOSSZMÉRTÉKEK, TÁVOLSÁGJELÖLÉS

problémák vannak. A nagyságot megadó mérték latin nevének a legtöbb esetben két jelentése van, el kell döntenünk: öl vagy rőf, hisz ez határozza meg a közölt váltószám segítségével megállapítható nagyságot. E munkánál egyrészt a nagyságrend — mind a váltószám, mind a számított érték esetében - lehet segítségünkre, másrészt a mért tárgy, illetve a mérendő földterület egységnyi nagysága, harmadsorban pedig a művelési ág. Úthoz, erdőhöz, szántóhoz hosszabb kötél alkalmasabb, szőlőhöz, telekhez rövidebb, ugyancsak rövidebb, ha pl. falat mérnek. A forrás természetesen ritkán közli azt, hogy milyen ölről vagy rőfről van szó. Ez esetekben a megállapítható metrikus nagyság csak tájékoztató: a királyi mérték — öl, illetve rőf —, az erdőöl és a közönséges öl metrikus nagysága (ld. 3.29) alapján számított kerekített - az előbbi rendben sorolt — adat. — A seregszemlére legcélszerűbb az időrend, a bizonyosan — vagy feltételezhetően — összetartozó köteleket azonban együtt ismertetem. Első adatunk Dénes nádor 1239. évi oklevelében szerepel: Kajárt „cum funículo decem vlnarum" mérték.

98 Ez esetben az ulna öl jelentésű lesz, mert rőffel számítva kb 6 m lenne a kötél, és ilyen rövid kötél nem fordult elő. A 10 ulnás kötél hossza tehát királyi öllel 31 m, erdőöllel 20, szokásos öllel 19 m lehetett. A később sorolt kötélnagyságok alapján az elsőt tartom valószínűnek. A Vasvári káptalan 1255. évi oklevele szerint Bazsolajt mérték, és: „cujus térre est ex parte Rabe mensurata tali fuñe qui continet triginta tres ampiexus, decem octo funes et viginti amplexus, postea autem mensurata in via magna tenet octo ligaturas et octo amplexus."

99 Először azt állapítsuk meg, hogy a funis és a ligatura egy jelentésű, aztán azt, hogy az amplexus hazai szótáraink és okleveleink szerint kizárólag öl jelentésű. így az a 33 amplexus nagykötél: 103, 75, illetve 62 m lehetett (rőffel kb. 20 m lenne). A következőkben tárgyaltak alapján a 75 m nagyságot tartom valószínűnek. A Vasvári káptalan 1275. évi Ivánkát illető oklevelében: „cum funículo viginti quatuor amplexum" mérnek.

100 A Pozsonyi káptalan 1342. évi oklevele szerint Ilkamajort: „funiculo viginti quatuor amplexus vei brachiorum extensiones habente" osztják.

101 Az Egri káptalan 1422. évi divisionális oklevelében pedig Tullusnál ez olvasható: „cordarum quelibet viginti quatuor brachy regalía in se continentem."

102 Tehát mindhárom — időben és térben is elkülönülő - esetben 24 mértékes a kötél. De mi ez a mérték? Az első esetben amplexus csak öl lehet. A másodikban amplexus, illetve brachium, a kettő tehát itt azonos jelentésű. Mivel pedig az amplexus csak öl lehet, ez esetben a brachium is az. A harmadikban brachya regalía a mérték, s hogy ez királyi, az kétségtelen, s hogy öl, azt a későbbiek igazolják. Valószínű tehát, hogy mindhárom esetben királyi ölről van szó, így ezen kötelek nagysága 75 m lehetett. Az azonosságot az azonos váltószám alapján tételezem fel, s azért tehetem, mivel a 24 öl — mint bevezetőül említettem - rendkívül alkalmas a királyi hold felmérésére. így ez a három — ismétlem térben is, időben is jól elkülönülő — adat az említett hivatalos mérőkötél használatát igazolhatja. A Vasvári káptalan Putbosera vonatkozó 1284. évi oklevele szerint viszont „cum funiculo quindecim amplexum continentem" használnak,

103 vagyis 15 öles kötelet — mert az amplexus csak öl lehet. Ez esetben viszont eladott földet mértek, nem