Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 3. Budapest, 1978)
3. HOSSZMÉRTÉKEK, TÁVOLSÁGJELÖLÉS
hivatalos aktusról van szó. E tény indokolhatná a rövidebb kötelet: nem a királyi hold nagyságához kellett alkalmazni. Kérdés, milyen öllel számoltak? Királyi öllel 46, erdőöllel 35, szokásossal 28 m lehetett ez a kötél. A magánaktus az utóbbi kettőt indokolja, így a kb. 30 m körüli nagyságot tartom valószínűnek. Pál országbíró Lajmértra vonatkozó 1335. évi oklevelében: „quiquidem funis in se continente centum et sex vlnas". 104 Ez esetben az ulna nem lehet öl, mert akkor 331, 235, illetve 199 m lett volna a kötél, de még az utolsó hosszúság is alkalmatlan a méréshez. Tehát az ulna rőf, így a kötél kb. - királyi mérték szerint - 66 m lehetett. Bebek István országbírónak a Pozsega megyei Orbovát illető 1364. évi oklevele szerint: „quemlibet funem cum 63 brachya mensurando in se continentem" mértek. 105 A Pozsegai káptalannak Chenyicát illető 1384. évi oklevele szerint szintén: „quamlibet funem cum 63 cubitis mensurando". 106 És ez áll a káptalan Velikára vonatkozó 1435. évi oklevelében is: „funiculum quamlibet 63 cubitorum se extendente." 107 Egyazon területre — Horvát-Szlavonországra — vonatkozó, de időben jól elterjedő, azonos viszonyszámú előfordulás a helyileg hivatalos mérőkötél — s egyúttal mértékegység — létét feltételezteti. A brachia és a cubitus egy jelentésű. Ha magyarul öl lenne, akkor királyival 196, erdőöllel 145, szokásossal pedig 118 m lenne a kötél, de ez kissé hosszú, alkalmatlan a mérésre. Ezért úgy gondolom, hogy rőfről van szó. Ez esetben a Horvát-Szlavonországban szokásos 63 rőfös mérőkötél kb. — királyi mérték szerint — 39 m lehetett, és egyúttal a nagyobb eszköz. E területről ugyanis van másik ismétlődő előfordulás. A Pozsegai káptalan 1396. évi oklevele szerint Cehrniket „quamlibet funem .. . per quinquaginta cubitos mensurando" osztják. 108 A káptalan 1407. évi oklevelében is ez szerepel. 109 A cubitus ez esetben is rőf jelentésű lesz, így az az 50 rőfös kötél kb. — királyi mértékkel — 31 m-es lehetett. Talán ez az elöljáróban 1358. évi előfordulással idézett, e területen szokásos „kiskötél". A Budai káptalan 1366. évi oklevele szerint a Pest megyei Besenyőt stb. „cum fune 10 et 9 ulnas cum dimidio regaris in se continentem" osztják. 110 A mérték királyi mivolta nem vitás, csak az a kérdés, hogy öl vagy rőf? 61 m vagy 12 m ez a 19 ulnás kötél? Az előbbit tartom valószínűnek, egyrészt azért, mert az ulna regalis kifejezést öl értelemben ismerjük, másrészt az eddigi kötélnagyságok inkább ezt a hosszúságot indokolják. A Pozsegai káptalan 1367. évi oklevele szerint Süvegfalvát „quamlibet funem cum centum trigintia duobus cubitis mensurando minus quartali vlgariter fertal dicto" osztják. 111 Ez esetben már a váltószám nagysága bizonyítja; hogy csak rőfről lehet szó. így ez a 131 3 U rőfös kötél kb. — királyi mérték szerint — 82 m. A nagyságrend és a törtszámos egység viszont arról tanúskodhat, hogy ez helyi mérőkötél. De nemcsak horvát területen dívott ilyen „törtes" kötél. A Fehérvári káptalannak a Sopron-megyei Vágra vonatkozó 1381. évi oklevele szerint „cum mensura qua sedecim amplexus ad usum et modum populorum ac quartalem unis amplexus contineret" mérték. 112 Ez esetben nem vitás, hogy helyi ölről van szó, és az is valószínű, hogy ez a 16^4 Öles eszköz helyileg hivatalos mérőkötél volt. A helyi öl nagyságát nem ismerjük. Királyi mértékkel 40, erdőöllel 37,
