Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 3. Budapest, 1978)
3. HOSSZMÉRTÉKEK, TÁVOLSÁGJELÖLÉS
estimációknak a királyi mértékekre,.így az araszra vonatkozó részét is közli - hivatkozás nélkül -, de már javított és kiegészített szöveggel: „Iste mensura sedecies sumpta, facit unam mensuram, áve ulnam regálém." Szó szerint:ez a mérték tizenhatszor véve ad egy mértéket, vagyis királyi ölet. 31 Az itt lenyomtatott mensura (ld. később) pontos nagysága megállapításával sokan foglalkoztak már. Legkorábban Koyachich Márton 1796 körül, amikor a nádori adomány területnagyságát próbálta kiszámítani a korábban dívó — vagyis a bécsi — mértékek segítségével, az estimáciők közölte adatok alapján. 32 Az araszra vonatkozólag Kovachich így írt: „Mensura Tripartitalis continet digitos 7" (a továbbiakban pes, orgia és orgia quadrata! szerepel). Csakhogy a digitus ujjat jelent, és ez a mérték az osztrák-rendszerből hiányzik. Valamint: ha tényleg ujjról lenne szó, akkor ez a 7 digitos még a maximális 2 cm-rel is csak 14 cm-nek felelne meg. Az osztrák mértékrendszer első tagja pedig a vonal (Linie), amely Kovachich korában 2,19 cm volt. 33 Ezzel számolva ez a mensura 15,33 cm lenne. Viszont ez a mérték a korai kiadású Tripartitumokban 18 cm felett van (ld- később). így csak arra következtethetek, hogy Kovachich digitus alatt hüvelyket (pollex, Zoli) értett. És csakugyan, ha ennek a Kovachich korában érvényes metrikus adatával: 2,733 cm-rel 34 számolunk, a királyi arasz 18,43 cm lenne, és így megfelelhetne valamely kiadású Hármaskönyvben nyomtatott vonalnak. Újabban Bendefy 35 Wellmann 36 ésHuSdava 31 foglalkoztak az arasz-átszámítással. Bendefy szerint a királyi arasz — de ő tévesen lábnak nevezi (ld. 3.25) - 18,62 cm, Wellmann szerint 19,1 cm, Huscava szerint pedig 18,996 cm lenne. Megállapításukat azonban - mint a korábbiakét is - az a szerencsés véletlen tette meghaladottá, hogy előkerült a királyi mértékrendszer alapmértékének, a királyi ölnek tárgyi emléke: az öl etalonja (ld. 3.29.31). Ennek alapján megállapíthattuk a királyi arasz pontos és hiteles nagyságát (ld. később). Meg kell még jegyeznem, hogy a mensura kifejezést már 200 évvel ezelőtt is helytelenítették, és Szegedi János megmagyarázta, miről van szó: a mensura itt arasz, sőt előarasz (spitamas anteriores) jelentésű. 38 A királyi arasznak e rendszer többi mértékeihez való viszonyát és metrikus nagyságát az adott arány — 1 / i e öl — és az említett tárgyi emlék: az öl-etalon (ld. 3.29.31) alapján kiszámíthatjuk. A sor — ahol a királyi mértékek között az arasz a negyedik tag — így alakul: 1 arasz = 10 ujj = 1*1% hüvelyk - 2 l /i tenyér = 1/1 Vi láb = l/3v« rőf - l/4«/s lépés = l/9v 3 kettőslépés = Vi6 öl = 0,1954m = 19,54cm. Ez a nagyság azonban kisebb, mint a görög, illetve római—német és az Európában később használt arasz-mértékek nagysága. 39 Kisebb a tényleges arasznál is: az előarasz nagyságának felel meg (láttuk, Szegedi is így értelmezte). Ha e tényhez hozzásoroljuk az arányszámok törtségét, valamint az okleveles előfordulás ritkaságát, akkor esetleg arra is gondolhatunk, hogy nem is annyira gyakorlati, mint inkább elméleti mérték volt ez. Tegyük fel e probléma alapkérdését! Miért éppen */i« része az arasz-mérték a királyi ölnek? Az egyik válasz kézenfekvő: mert az tényleg volt és akkora volt, a megadott arányszám a valóságon alapul. A másik
