Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek a XVI. század végéig (Magyar Országos Levéltár kiadványai, IV. Levéltártan és történeti forrástudományok 3. Budapest, 1978)
3. HOSSZMÉRTÉKEK, TÁVOLSÁGJELÖLÉS
válasz egy lehetőség: mert a nyomtatásban való közlés - természetesen az első kiadás körülményei — ezt a nagyságot kívánták meg: méretét, illetve a vonal hosszát a szövegtükör magassága, illetve a papírív nagysága szabhatta meg. Az 1488. évi kiadás szövegtükrének magassága 115 mm. Ha e nagyságnál az */i6 ölet (19,54 cm-t) mellé, az oldal-margóra nyomják, akkor kb. 44—44 mm alsó-, felső-margó keletkezik, amely még szokottnak ítélhető. (Valószínűleg így is történt, de a vágott állapot miatt ezt már határozottan nem állíthatjuk.) Ha viszont nagyobb ez a vonal, így az átlagos arasznagyságot — akár pl. a római—németet, vagyis a 22,2 cm-t — közelíti, akkor az előbbi tükörmagassággal legalább 55—55 mm lenne az alsó-, felső-margó, ami már szokatlanabb. Viszont ha a szövegtükör magasságát valamivel növelik — aminek nem lehetett volna akadálya —, akár csak akkorára, mint a második kiadásét (148 mm), akkor normál margóval is nagyobb, így pl. a 22,2 cm-es araszt, vagyis az */i 4 királyi ölet jelképező vonalat is mellé nyomhatták volna. Jegyezzük meg azt is, hogy a papír nagysága a könyv 4° formátumának megtartása mellett magasabb tükröt, így nagyobb oldalmagasságot, vagyis nagyobb oldalvonalat is megenged. 40 És egyáltalán nem valószínű, hogy a lipcsei nyomdász ezt a papírt ne szerezhette volna be. A papírnagyság tehát ez esetben nem szabta meg a tükörmagasságot. De nem is befolyásolhatta volna a vonal nagyságát. Esetlegesen is csak akkor, ha ragaszkodtak volna az említett tükörmagassághoz, a 26 sorhoz, de ekkor is csak esztétikailag lett volna az zavaró. Nem tartom tehát valószínűnek, hogy a törvény nyomtatásban való megjelentetésének a körülményei indokolták volna az 1 / i 6 öl nagyságot, mert emiatt akár 1 / i 4, sőt, még nagyobb mértéket is választhattak volna. Ha pedig ez a helyzet, akkor nem moharai Vidfy Ambrus, a törvénykönyv sajtó alá rendezője 41 készítette ezt az etalont. Ténylegesen megvolt ez a mérték, mégpedig a közölt nagyságban létezett. Lehetett, mint az akkor nyomtatásban megjelenő, de nyilván régebben készült estimáció kézirati példányában, a megfelelő helyen, a margóra rajzolva. Említettem, hogy a — Kovachich közölte — Nyírkállói, illetve Magyi-féle formuláskönyvből hiányzik ez a mérték. Csupán az ölre, rőfre, holdra vonatkozó adat szerepel, 42 de az is másként (ld. 3.29.31, 3.30.2, 4.27.31). Mint ahogyan a becsűtarifa is más, hiányosabb, rövidebb, egyszerűbb, mint az 1488. évi. Valószínű, hogy az eltelt évtized alatt ezt is fejlesztették, és amikor arra került sor, hogy a törvényhez mellékelve kinyomtatták, naprakészen átdolgozták. Mint ahogyan később Werbőczi is tette a becsűvel. 4 3 De akárhogyan is volt, az estimációba csak úgy kerülhetett a királyi arasz nagyságát jelző vonal, ha ez a mérték létezett, és a királyi arasz a gyakorlatban — ha ritkán is, de — alkalmazott mérték volt, és Budán, a királyi kancelláriában, illetve a levéltárában etalonja volt. Mert hogy a királyi ölnek eredeti etalonja 1372-ben Székesfehérvárott, és annak hiteles másolata az 1330-as években Visegrádon, illetve Budán létezett, azt tudjuk (ld. 3.29.31). Lehetséges tehát, hogy az ennek alapján készített arasz-etalont is ott őrizték. Érdemes még megjegyezni a következőket, mert részint a királyi arasz etalonjának történetéhez tartozik, részben pedig a szövegtükör magasságának problémájához is adalékul szolgál.
